A kritika intaktságának, tehát létjogosultságának összetartó ereje az önhűség inkorrupt ragaszkodása. Túl az érveken és az erőszak egyéb formáin 

Mindig rézsútosan szemben, lejjebb ül nálam, fölfelé néz rám, és lábat mos. 

A másra hagyatkozás és a verítékes építkezés nem lehet a növekedés összes opciója. 

A fokozódás tükörképe végtelenszer többet ér, mint amiben korlátlanul sütkérezhetsz az önállóságodért cserébe. 

A tiszta: ami meghagy. A jó érzés(ek) kilátásba helyezésével belédszóló gyakran kerülendőbb, mint aki rossz érzés(ek) kilátásba helyezésével teszi ugyanezt. A kínra természetes reakció ellenállni, s bár hajdanán az emberi nemesség, tehát a természetes emberek körében a mérgezett gyönyörre minimum a mérlegelés volt a zsigeri válasz, ez manapság társadalmunkból kiveszni látszik. 

Bármi befolyást, kényszert árasztani, kivethető gyönyör birtokában lenni, jelenlétével emberekben respektust kelteni nem hatalom. Igazi hatalma csak annak lehet, akinek nincs hatalma. Akinek nem lehet odaadni semmit. Aki nem érti meg a férfiak nagyrészében élő pedofil hajlamot, annak nincs metafizikai érzéke. S az igazi pedofil nem valami fogyaszthatót, hanem a rettegésnél tisztábban magasztalásra érdemes érinthetetlen csodát látja vonzalma tárgyaiban. Aki mennyiségi változások, alázat és büszkeség nélkül kelt tetszést, az a létével teszi. S az ilyen tiszta, látszólag tulajdonságok nélküli lények az igazi tulajdonságok birtokosai. Jézus bárkit meggyógyított aki hitt benne, mert az alázatos emberek, akik látni tudták (például a vak), olyasmivel viseltettek iránta, ami több a bizalomnál, ami a kényszerek, megfelelések, bármi nélküli Otthon, zavartalanság és szabadság érzete volt. Aki a megnyilvánulások világában tartja hatalmát, annak hatalma van. Aki a létben, az hatalom. Az ember eredetében kifogásolhatatlan volt: bármit adni-venni, változtatni rajta pénzrontás, csorbítás. Kegyetlen volt azzal a sors, akit körülményei talprakésszé és határozottá tettek, elsősorban azzal, hogy nem elég erős jellemet adott neki. Betölthetetlen deficit ez, ha már észre sem veszi ennek a mocskosságát. De mégis: mikor sok munkától elfáradva mi is kényesebbé, nemtörődömebbé és önárasztóbbá válunk, egyfajta szerelmi érzet jelenik meg bennünk az agresszív emberek társaságában: hatolmmivoltukból lett hatalmuk a határok közt is érezteti eredetét. S ha már a hegy ment Mohamedhez, lemondva a hegyek mozdíthatatlanságának méltóságáról, azt mégsem vehetjük tőle el, hogy egy sétáló hegy azért nem egy könnyen feledhető látvány. 

A tisztaság az az igazi tulajdonság, ami az összes többi igazi tulajdonság feltétele. A többi igazi tulajdonság megnevezhetetlen, mert nem a létezés szinonimája, hanem valami, ami létezik. 

Ami a szépséget képviseli, az nem lehet célszerű. Az törékeny, bátortalan, rosszul színészkedő, s itt nem az inkompetens nőcskék primitív (igen, primitív) férfiak által kedvelt bájára gondolok, ami mindig a korlátlan uralom mámorát ébreszti (labda, pofozás) a faragatlan kanokban, hanem arra, amit tisztelni kell, szent áhítattal. Nagyon szigorúan tud a szemedbe nézni, anélkül, hogy szigorúan nézne. Nincs testrészének egy köbmillimétere amit nem csodálnál a társadalom által szégyenbefojtottsága miatt néma őszinteséggel, s mindenedet egyre mélyebbre nyúlva életben tartja, ahogy mélységét az első pillanatban sejtetted, ismerősebb érzéseid támadnak, mint amilyenekre azt azt megelőző pillanatban emlékeztél, s érzed, hogy a szégyen nem létezik körülötte, mert mind létezik ami létezik, s ez eleve kizárja a nemlétező dolgok létezését. Testrészei között nincs rangsor: minden nap másik tetszik legjobban, s érzed hogy bármijét bármennyire lehet szeretni. Kell egy lány, aki úgy nyilvánul meg felém, hogy ne legyen végtelen áttétel, furfang, távolság bármi között. Kell egy lány, aki ha megszólít, akkor megszólít. Ha hozzámér, akkor hozzámér. Ha rámnéz, akkor rámnéz. 

Amiben döntésre van lehetőséged, ami fölveti a felelés, a felelősség lehetőségét, az csábítás. ,,Rábízni" - ilyen nem létezik. Ami jó, ott szóba se jöhet döntés, ugyanúgy ahogy kényszer vagy lehetőségtelenség sem: ott az van, ami van. Egy embert egy módon lehet tönkretenni: ha elhitetik vele, hogy vannak döntései, ha elveszik tőle a tudást, hogy minden ingyen van. Onnantól

Megszabadulni ettől egyébként úgy lehet, hogy az ember egyre jobban tudja, hogy döntések nem léteznek. E tudás megléte egyébként szinkron az egyetlen saját erőddel, az önerőddel. 

A birtoklása annak ami mi vagyunk a megfosztódás magunktól. Akik azon versenyeznek, hogy mit tudnak megtenni a másikkal, a saját leépülésüket kergetik. Azért nem félnek az az ártatlanoktól, mert akkor tudás, tehát előny kerülne a birtokukba, nem mellesleg megkapnának egy jót érdemlő érzéket, és a mennyei Hatalom megkegyelmezne nekik. De az ártatlanok nem tudnak visszavágni, tehát a hatalom nem kegyelmez. 

A másokon való hatalomnak nem a gyakorlása az igazi baj, hanem a képessége. Ha valaki ,,tud olyan lenni", de csak indokolt esetben használja, az ugyanolyan undorító, mint aki állandóan geci. Csak egy kicsit önteltebb. 

A szar hajlamoknak és gyakorlásuknak enyhítő körülmény, ha érv, magyarázhatóság, megindoklás nincs hozzájuk. Mert élvezed. Kész. Ennyi. 

,,Van lelke" - ez a legnagyobb rang. Hogy lelke van, nem pedig célszerűsége. 

A ,,magam adom" ki/feltárulkozás és a ,,téged veszlek" ki/feltárás minden szintjének túllépése. Ahol nincsen rájuk szükség, ahol ideiglenes ajándékaik határtalan foka megadatik. Ne féltsd a szégyent és ezáltal a szégyentelenséget, mert semmit sem veszítesz el belőlük, sőt így válhat élvezetük végtelenné. A lábaidat mozgatni az ágyban nem szégyenítően vagy szégyellve jó, hanem őszintén. Ha majd képes leszel rá, érezni fogod, és azt is ezáltal nyilván tudni, hogy a szégyen bármelyik oldalán lenni csak az őszinteség utánzása. A szégyenítő az őszinteséget hivve űzni annak pótlékát fokozza, finomítja így bármeddig jutva sem tapasztalhatva őszinteséget, míg a szégyenlő a kényszer, tehát a  rögtönzött őszinteségpótlékot mindig kívülről varázsoló mohóság áldozataként kínlódik (jobbesetben kínlódik) az őszinteség, és végsősoron csak az őszinteség lehetetlenségében. Az antiszociálisok bármi ,,szentséget" is vélnek tapasztalni ,,az anyag mozgatásában", vagy akár ,,békénhagyásában", ,,működni hagyásában", abban a szentséget a saját átkuk tette lehetetlenné, gyakran az áldozat valós megnyilvánulásaiban, néha csak értelmezésükben, szemüvegükben.

Bármi, ami valakit sért, abban a formában, ahogy ő érzi sértésnek, illúzió, s az illető meggyőzése, fellobbantása, áthatása ,,az új igazság" szenvedély- és gyönyörkeltő energiatartalékaival semmire sem bizonyíték, csak a hazugság térnyerése.  Mindannyian véleménnyel születtünk, s aki egy véleményt másban megváltoztat, éppúgy valódi gyilkos, ahogy a bármivel is meggyőzött valódi meggyilkolt. 

Egy valódi kultúrában a tánc az őszinteség művészete, nem pedig az őszinteség pótlékaival járó olcsó élvezetek megidézése lenne. Ahogy az erő is addig erő amíg nem tud magáról, úgy az élvezet akarása is addig az élvezet akarása, ameddig nem veszi észre magát. A felnőtt szexualitásban már mindig jelen van az alantas feltevés önmagunkkal szemben, az a cinikus ,,tudományosság" 

Minden embert az összes tökéletlen megnyilvánulására a többi ember hazugsága kényszeríti. Akit a valódi zavartalanság biztosítása nélkül buzdítunk önmaga fölemelésére, azt éppen megöljük: egy túlélhetetlen keretbe (...).

A mai nők megjelenése perverz: adni és elvenni, megalkudni és korrumpálni akar már tetszésük is, nem pedig a Méltót fokozza igaz tükörként, tehát őt is, miközben ő is méltó, tükörként tükrözve határtalanságáig, mélyíti saját mélységéig elláthatva benne addig, amilyen mély. Méltó nőnek méltó férfit találni ma majdhogynem lehetetlen, pedig ez lenne az életünk célja és ez mutathatná meg nekünk, hogy egyik nemben sincs  (...). A férfiak pedig nem is tudják a Méltó lányt keresni, hiszen annak a képében, megtudhatóságában csak tapasztalat által részesülhetnek, ami a még azt átélők számára is gyakran másvilágról, mondjuk álomban jelenik meg. Ahogy az őszinteség csak őszintén lehetséges lehetségesítésével okozza valaki másnak a legnagyobb gyönyört, úgy saját magának is ebben az üzemmódban tudja, hisz egyedül ilyenkor őszinte, tehát élheti meg a saját megéléseit. Ahogy a sugárzó pali gyengíti úgy egy nő térdét, hogy ha nem is tartaná a lába, csak lehunyt szemmel kuncogna a földön az élvezettől, ahogy a sugárzó domina teszi úgy a férfi arcára a talpát, hogy a teljes testére kiterjedő fájdalmasan erős fizikai gyönyört okozzon neki, az ehhez képest semmi. Nem fognak ezek hiányozni, hisz minden jó akkor is meglesz belőlük, amit tőlük akartunk, hiánytalanul az is, és mindaz amire talán már eszünkbe se jutott vágyni, de a megtapasztalás után már evidens a hiánya.

A versek az örök anyagból készülnek. Amivel nem lehet visszaélni.

adalt, az élvezkedést lemossa arcodról 

Az egyén szabadsága létének határtalansága, korlátlansága. Nos, ha ez átcsap megnyilvánuláainak határtalanságába, korláttalanságába, azzal a rabság kiszolgálójává válik ugyanúgy, mint az egyre magasabbra kapaszkodó ambiciózus főnök.