A gonoszok, amikor azt ,,kérik" (már ez is...), hogy őszintén valljuk be hogy miért iszunk, azt akarják kimanipulálni és kierőszakoskodni belőlünk, hogy a legnagyobb hazugságot ,,ismerjük be". Mert ők az igazságot nem bírnák ki.
Akinek a fáradt, kényeskedő hangja a legjobbak számára is behúzós... Létezik olyan?
Önkényuralom. Ki kíváncsi rá? Ha mindenki befolyásolás nélkül kíváncsi rá és díjazza, csak akkor.
Úgy kell megcsinálni a hangunkat, hogy ne legyen benne kényeskedés.
Képességekre méltóvá válni: eléggé nem ellenszenvesnek lenni ahhoz, hogy ne legyen ellenszenves, ha képességeink vannak.
Erre a hazug világra az adekvát még reakció is a teljesen cáfolható tehetetlenség, ellentétekért való egyaránt bármilyen gyengeségnek bélyegezhető könyörgés.
A lelketlen ellentéte a lelkes
Mások hiúsága azért zavar minket, mert sérti az igazságot.
Egy olyan érzelem, indulat kéne, ami nem szórakozás.
Az igazi érzelmeket nem lehet átverni. Hallgass 2008-2015 közötti Funktasztikust
Az igazi vágyakat nem lehet átverni.
A ,,mindenhol otthon vagyok" kurva gyanús, fertőzöttség jele. Akkor már sokkal inkább a ,,sehol sem vagyok otthon"/sehol sem találom a helyem. De igazából ez is sokmindenen múlik.
Az igazi érzelmeknek mindenhez joga van. Az igazi vágyaknak is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.