Valami megnevezéséhez bizonyos távolság kell: ezért kell minél finomabb és emelkedett pozícióban minél szélsőségesebb szimplicitást verbalizálni. Ez teszi kimeríthetetlenné az intellektualitást: minél magasabb kifejezőkészséget minél magasabb szellemi szinten űzünk, önreflexiónkban annál inkább azt…

Amit Szirmai az egyik horrorkritikájában ,,disszonanciának", mint a rendes, jó horror fontos alapelemének nevezett, az általában a Nagyság része, tünete. Ha valami a nagyság legteljesebb értelmében ,,nagyot" látunk, óhatatlanul megjelenik bennünk az összeférhetetlennek tűnő dolgai, disszonanciája…

,,Lírának a saját kifejezésében teljesülő érzést nevezzük." - Osvát Ernő   Keresztbe tett lábaid fémszerkezete seprűk öntárolása. Sípcsontod melletti mélyülés árka kisautók félpályája, mint erőiktől kilúgozott vézna, hipnotikus, susogó spiriboszorkányok arcának jelöléssel azonos, összelényegült…

Kibontott hajad álmaim függönye, sokkal több képkeretnél. Ha sietve siklasz halk tornacipődön, lohol utánad, mint hűséges csatlósod. Akármerre mész, ő mindig követ, pontosan ugyanakkora késedelemmel. Te vagy a hősöm. Aspergeresen karakteres idomzatod botrányos őszintesége, Létet idéző ártatlansága…