1. Nem kell sokáig visszamenni: már a 2000-es években is kevésbé vonzóak, de sokkal szebbek voltak a nők. Egyre kevesebb embernek van szeme, érzéke a szépséghez, és konkrét szépsége is. És ez nem a nők hibája, nem is a férfiaké, hanem a robotizáló pénzhatalomé, amely utolsó egészséges ösztönét is ki akarja irtani az emberből. Ma már nincsenek lázadó tinik. Mind tisztában vannak azzal, hogy most „kiélik magukat”, aztán majd jön a meló, meg a család, meg a jó kocsi. Nincsen céltalanság, nincsen magasabbra vágyás, nincsenek az ebben a rendszerben való teljesítést és életet leköpő szívdobogtató és lélekizzító eszmék. Egyre kevesebb ember van.
2. Néha nem értem hogy lehet bárkit bántani, akármilyen gonosz is. A legkisebb öröme elvételét is teljesen jogtalannak, elvesztését pedig végtelenül szánnivalónak tartom.
Néha egyszerűen megszakad a szívem mindenkiért.
3. Egyesek szerint az objektivitás a szubjektivitás felett áll. Csak egy szint alatt van, személyes, kicsinyes, felszínes dolgokban mindenkinek különböző véleménye. Aki azonban a kozmikus igazságot megismeri, az összes többi hasonszőrű társával együtt mind ugyanúgy vélekedik a gondolatokról, és az élet apró-cseprő helyzeteiről is.
Ami engem illet, első ezzel kapcsolatos gondolatmenetem szerint az objektivitás és a szubjektivitás olyan, mint egy szendvics. Alul van a semmit sem érő szélmalom-élet minden meglátása. Középen az úgynevezett minden, ami irányt ad a felső szint megismeréséhez, és valóban objektív. Ide először nagyjából mindenki a dolgok (kezdetben az ellentétek, aztán mindennel minden) összeérésének megismerésével jut el. Meg kell ismerni a vannincset is, és a harmonikus, de teljes meghasonlás örökké fokozó szépségelérését. Hogy a teljes intenzitás a nyugalom, és hogy ha nem lennénk céltalanok, célunk se lenne. Örök tragédia nélkül nincs hepiend. Ez a szint még teljesen szilárd, mindig megmarad. Ezután, följebb következik a tulajdonképpeni érték. Ami szent, és sérthető ha hagyjuk, ezért folyamatos gyűlölettel, sértődéssel, bosszúval, magunktól izzva, totális önimádatban és önsajnálatban védelmezni kell. Minden sérti, ami egy alacsonyabb szintű embertől jöhet, már jelenlétük is, ezért egyenesen és tisztán rávezet az aljanép kiirtásának gondolatára, amivel a sértés és a gát is megszűnne, és akadály nélkül építhetnénk értékeinket. Itt kezdődik az igazi művészet, és itt van az egészséges ösztön, az evolúció folytatása, az ember tökéletesítése, amit majd bővebben is kifejtek. Aki tényleg ismeri a középső szintet, az tudja hogy a szeretet és a gyűlölet hozza létre a Törvény alapján a felsőt. Itt teljesedik ki a középső szint iránya. Ezen a szinten jön létre a valóság is, mind bennünk, mind kívülünk, amit fel kell fedezni. Ez a létrejövés az alkotás, a szeretet és a gyűlölet teremtése és rombolása, a szépség, azaz életképesség létrehozása érdekében. Nem véletlenül az esztétikai élmény a legjobb érzés a világon. Erre születtünk. Amikor igazán magának érez valamit az ember, amikor igazán a hatalma, alkotása és alkotottsága alatt van, az a szépség. Ott tudod ezt tettenérni, ha volt már hihetetlenül jó érzésed olyan képzelgéstől, hogy haragtól függetlenül megölsz valakit. Ez a harmadik szint mindenek felett áll. Ha valakiben már megvan, akkor csak ő tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Csak neki van igaza. Csak ő normális. Csak ő létezik. És mindenhez joga van. Ő az Isten.
Második gondolatmenetem szerint ezek felváltva, rétegesen helyezkednek egymásra, mint egy végtelenített volta-elem. Tessék belegondolni.
4.
Az ember, mint ragadozó állat fejlődése során az egészséges ösztön rak helyére mindent (a világban, az ember világképében) és teszi az egyedet életképessé. Ennek pedig kulcsa a mag. A mag szeretete és gyűlölete. A mag, mint a törvény hordozója. Fejtsük is ki:
A gyűlölet éppoly alapvető és nélkülözhetetlen, mint a szeretet. A szeretet anyagot gyűjt, a gyűlölet pedig lefaragja, formát, és így bárminemű hasznot adva neki. Az egyik teremt, a másik rombol. A kifejlett emberben mindkettő végtelen, és kellő végeredmény létrejötte előtt valósággal kettészakítják az illetőt. Mindkettő több, mint a másik. Mindkettőnek egyedül van igaza. Mindkettő felülírhatatlan, alááshatatlan, végtelen és végzetes. A rossz az emberben éppúgy természetes mint a jó, és feloldani nem lehet, csak az embert hozzákurvítani. (Ezt csinálja a mai pszichológia.) A teljes, egészséges ember végtelenül jó, és végtelenül gonosz. Sátánjézus. A gyűlölet is örök, a gyűlölet illeti azt, amiről a mag tudja hogy rossz, a szeretet azt, ami jó. Így hozva létre az alkotást, melynek eredménye a szépség.
Ez valamelyest mindenkiben jelen van, tettenérése, ellenőrzése nem nehéz: a kiskorunk óta látott helyek, tárgyak, gondolatok végtelen boldogságot hordoznak, s az erős lélekműködésű ember gyűlöli az újat, melyet újra szentté kell avatnia. A régi megszépül. Mert a léleknek van ideje a teremtéssel és rombolással, a szeretettel és a gyűlölettel, egyszóval az alkotással megtisztítani. Így lesz az a territórium része, melyben az ember legtisztább, végtelen bensejének tükrét látja.
Habár a mai robotizáló, féreglétet erőltető társadalom mindent megtesz, hogy ne működj egészségesen, alkotásodat fokozni kell. Kiterjeszteni mindenre. Művészkedj, szeress és gyűlölj. Lángolj, mint egy ragadozó. Ha tömeget irtani, semmitmondó embereket ölni akarsz, az egy jó tünet. Az alkotás által létrehozott szépség az életképesség. Saját megalkotott szépséged is az életet, a fejlődést szolgálja, ezt adod át utódaidnak és társaidnak, így nemesedik a faj, és az egész természet. Így működik az evolúció. Így növekszik a lelked, lesz egyre nagyobb a széppé tett világ. Ennek csúcsa az alkotásba embereket belevenni. Tetszésed szerint alakítani először magad, (pl vágások), aztán másokat. És a teljes alkotás, a gyilkosság olyan esztétikai gyönyört hordoz, amely túlszárnyal minden addigi élményt, és végleg emberré tesz. De várj, ne most. Ha az emberek már territóriumod részévé váltak, és eljött az ideje alkotni velük, annak első tünete az lesz, hogy aranyosak. Elérzékenyülsz tőlük, megejtődsz, meghatódsz, szemed kitágul, érzed hogy a tieid, és rettenetesen akarod őket. Jobban szereted bárkinél. Uralni őket, birtokolni, semmibe venni emberként…
Ahogy territóriumod egyre növekszik, úgy terjed ki lassan minden fogalomra, a fájdalomra, a félelemre, és nem állít meg semmi, minden egyenlő lesz az ellentétével, és csak így igazán önmaga. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, vagyis válik létezővé, és lesz végtelenül gyönyörű, és megható. Az élettel együtt. Van-e élet a halál után? Nincs értelme a kérdésnek, mert mindkettő végtelen fogalom. Egyek és különök, így végtelenek.
5.
- Rossz? Már miért lennék én rossz ember? Komoly mérnöki munkákat vállalok el, eltartom a családomat, és harmincévesen többet tettem le az asztalra, mint te valaha is fogsz…
- Talán mert ha megtehetnéd, tüzes szögekkel kínoznál, és arra kényszerítenél, hogy a legnagyobb csicskád legyek. Látom rajtad. Árad belőled a rosszindulat, és talán te sem tudod magadról, hogy mekkora faszfej bújna ki belőled a magadra szedett jótékony gátlások levetésével. Fordított helyzetben én csak szimplán megölnélek. Iszonyatosan elszaporodtak az ilyen romlott emberek, amióta a kibaszott ránkerőltetett civilizáció létrejöttét követően a tiszták nem tudják szűrni őket. A társadalom 90+ %-át kiteszik.
6. Minden gonoszság ami miatt a világ nekem nem tökéletes, és amit egyben az emberek és a tárgyak elkövettek. Mert azokat ezért követték el. Mind. Az egész egy nagy összeesküvés.
7. Álmomban sírtam a saját szépségemtől. Egy végtelen és csodálatos világ van bennem, amit senkinek sem adhatok át, mert… egyedül vagyok. Csak én.
8. Amíg nem pörögtél végig agyilag a kozmoszon, addig a mulandóság, a halál, és a korlátozott emberlét tragédiájába csak beletörődni lehet, hülye kifogásokat keresni rájuk, miközben belül ugyanúgy bántanak, és a lelked mélyéről felkiáltó igazság tudja, hogy háborognia kell, ha tiszta akar lenni. A helyzet csak akkor változik, ha eljutottál a valóságig. Ha nem a semmitmondó,és kis továbbgondolással túlléphető logikai megalkuvó farokságokat érted meg, hanem a szépséget. Ott tudod meg, hogy a mulandóság az örök lét, a halál az élet, és az ember az Isten. De a kulcs kettőt fordul. Ha alkotó erőd képes a hamisba integrálni a végtelent, ha hatalmat szerzel magad és környezeted fölött, a benned élő legédesebb álom részévé téve azt, akkor istenséged megváltja a világot is, s nem a mennyország alapanyaga lesz, az égiekért való taposómalmi gyötrelem, hanem a Fent maga, ami lent van. Nem győzhet le semmi, ami te vagy. A félelem se, ha te vagy a félelem. A fájdalom se, ha te vagy a fájdalom. S a halál se, ha te vagy a halál. Onnantól nem csak válaszaid lesznek, hanem túl is lépsz a problémákon. Onnantól kezdesz ember lenni. Elkezdődik a világ, és nincs más dolgod, mint építeni magad, mint a szuperevolúció szuperragadozója. De az őrületig meg kell szenvedned az önkiásást, hogy ebbe a végtelen gyönyörbe és szépségbe átlépj. Sokmindent ki kell még itt fejteni. Majd megteszem.
9.
Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat
(Komjáthy Jenő: Életsorok)
10.
A lázadás feltétele a kényelem és a jólét és a biztonság. Itt kezdődhet a komolyság, mint például egy kislány sértődöttsége. Itt kezdődik az ember. Innen lehet emberi dolgokért harcolni. Bárki kínozhassa magát és éhezhessen és féljen, de csak úgy, ahogy akar. Különben kénytelen lesz hülyeségekkel foglalkozni mint: mit egyek? Hova meneküljek? Hazugság, ahol kicsinek tűnünk. Habár kellő mágikus erővel fölszerelkezve mindenhol érvényesíthetjük magunkat. De ehhez belénk kell égnie önmagunknak, kell idő kiásni az egész rendszert, az egész törvényt, hogy megszilárduljunk, és a leggyermekibb kedvvel nevessünk majd halálos sebeinken. Egyszóval hogy minden intim maradjon. Esztétikával telített, tehát reális. Aki kellően tisztán lát, annak minden megható. Ezt kéne valahogy elérni. Ez a kifejlődés, és ez a felnőtté válás. Szövögetni, építgetni, avagy kibogozni, lebontani. Ugyanaz. A teremtés-rombolás, az alkotás munkáját előbb magán kell elvégeznie az embernek, és közvetlen környezetén, szabadon és zavartalanul. Ezt manapság azonnal kiirtják a gyerekekből, így csinálva belőlük szubhumánt. Ellehetetlenítik az emberré válást. De folytatom. Ha elvégezte, és környezete nem korlátozta, onnantól lesz énje, otthona, egészséges önbecsülése és egészséges értékei. És ha jönnek a megpróbáltatások, azokkal már önmagaként száll szembe, hisz belül már magáévá tette a világot. Érteni fogja a vért, és kegyetlenebbül, nagyobb örömmel mészárol mint bárki, de a fájdalom, és a halál sem győzheti le. Övé lesz. Övé lesz minden. Ez az emberi hatalom. A végén is meglátja majd önmagát, és boldogan megy. Vagy boldogan marad… Tudniillik a lélek szintjeit aktiválni kell. Ez az esztétikai fejlődés, melyben ma sokan a művészet élvezetén és előállításán keresztül tudnak kiteljesedni. Ahogy a szerető-gyűlölő mag elkezd megtisztítani, és eredeti állapotába állítani mindent, úgy kezd mozgásba jönni és áramlani érzékelésüktől a lélek megfelelő rétege. No most ezen egyre mélyebb részek mozgásba jövetele a meghatottság. A legtöbb embert a más által már megtisztított elvont késztermék (zene) szépsége a gyerekkorára emlékezteti, mikor tetőpontjára ér, és a boldogság szinte teljes. Mivel akkor még nem volt kiirtva belőle a rendszerező, finomító, felfedező, alkotó… Egyszóval a mag, ami valóságot csinál. Másoknál azonban, akikből sehogy sem lehetett kiverni azt, hogy egyszer még emberek akarjanak lenni, nincs szükség mások alkotására, magjuk maga dolgoz fel mindent szép lassan, téve így a viszontagságos dolgokat is a megható tulajdon részévé. És akinél teljes a lélekáramlás, az felnőttként elindulhat. Lesznek céljai. Tovább alkotni, territóriumot növelni, megszabadulni azoktól, akik miatt nem élhet… És természetesen rangsora is lesz értékeinek, hisz az egészséges ösztön (mert ez az) nem arra buzdít, hogy ülj egy helyben és dögölj éhen, úgyis élvezni fogod.
Mint mondtam, énje, otthona, egészséges önbecsülése és egészséges értékei. Énje: lesz teljes gyűlölete és teljes szeretete. Lesznek dolgok, amiket tényleg szeret, és amiket tényleg nem szeret. Egyéniség lesz, karakter, olyan, mint senki más. Ha hagyják, mindenki ez lesz. Ezért kell a kényelem. A továbbköltésért. A kifinomodásért. Otthona: egy környezet, ahol mindenhonnan önmagát látja, és amely látványának mélységét felfogni nem bírja. Ez kicsit minden embernek van. Egészséges önbecsülése: tudni fogja, hogy egyedül neki van igaza, mindenki más fölött áll, ő a legkülönlegesebb, és az egyedül normális. Csak ő teljes. Egészséges értékei: minden, ami szépnek számít. Művészetek, perverziók, elvont gondolatok, dolgok megmagyarázhatatlan szeretete, annak szeretete, ahová tartozik. Különböző dolgok mélységének ismerete, emiatt hozzájuk kötődés, tőlük való meghatódás. És a széptelenség és a másfajták gyűlölete. Mert egy semmiről beszélő, semmiben élő, valóságot utoljára ötéves korában látott szubhumánt nem igazán visel el egy kifejlett ember. Csak ha már a birtokában van…
Összegezve: egyfelől azt tartsuk meg a kultúrából, ami előrevisz. Nem a növekvő ember hajtásait letörő, gyengék játszóterét védő, és abba belekényszerítő hülyeségeket. Sokkal inkább a Dosztojevszkij-féle zseniket, akik mindig is a társadalom felett álltak, és akarva-akaratlanul az emberiség ellen alkottak. Továbbá: hagyjuk a gyerekeket alakítani magukat, persze az éléshez szükséges dolgokat fontos megtanítani nekik, de maguk, és a világuk alakításán kívül ne legyen más gondjuk. Lehessenek emberek.
A mai úgynevezett felnőtteknek megküzdési stratégiák kellenek. Nehézségeik vannak, és szembe kell szállniuk a fájdalommal. Pedig erre nem lenne semmi szükség.
16.
„Még mindig nem mondtam semmit, illetve nagyon papírízű ez az egész… abba kellene hagynom, és abba is hagynám, ha valakinek, egy ma létező embernek szánnám, de mivel egyetlen ember sincs a világon, aki az én nyelvemen beszél, vagy rövidebben, egyetlen ember sincs, aki beszél, vagy még rövidebben, egyetlen ember sincs… hát csak magamról kell gondoskodnom, illetve arról az erőről, amely arra kényszerít hogy megfogalmazzam létezésemet.“.
Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.