Szürke vagyok. Tartalmazom a kifogásolhatatlan bosszút, a kifogásolhatatlan uralmat, és a kifogásolhatatlan pusztítást. Ezek értelmi, indulati, és vágyi dolgok egyszerre, mivel ez a három ugyanaz. Kéne még kávé és kratom. A kávét észrevennék a szüleim, és ilyenkor már nem engednék, úgyhogy marad a kratom. Elég pörgetős nap volt ez a mai, a green vein és monster epresso kombinációja garantálta az élményt, amelyben nem is csalódtam. haladnom kéne a Törékeny Értelemvilágainkkal. Na jó, most green vein, aztán nyomom tovább.
Annyira tetszik, hogy a pí irracionális szám... A tökéletesség megfogalmazása felbonthatatlan, végeérhetetlen, és mindig végtelen marad belőle hátra. Csak pontosítgatni lehet, azt is csak akkor, ha látjuk magát a dolgot. Márpedig a dolgot magát látni nem akárhogy lehet (ezt már nem a körre értem). Nézzük a meghatározást: egy ponttól azonos távolságra lévő pontok halmaza. Minden pontnak végtelen köre van, meghatározhatatlan szabály alapján. Minden tudatunktól akármilyen távol fekvő összesített univerzum, egyszóval egy adott mélység/magasság adottan és egyértelműen megfogalmazhatatlanul tökéletes. ÉS LÉTEZIK. Itt találkozik az elvont tudomány, és az a metafizika, amit mégiscsak empirikus természettudománynak (legalábbis mint valami(k, bár ez is összeér) természetének tudománya,) nevezhetünk. A kifogásolhatatlan lélek, amiben minden csodálatos, határtalan, és sokkal inkább létezik, mint a minket körülvevő primitív, aljas, és feleslegesen bonyolult világ, ahogy ezt a geometriával, vagy az egész matematikával kapcsolatban is érezhetjük, mert valahol emlékszünk rá, (a számokat és formákat sem kitalálta az ember, hanem VANNAK,) szabályok alapján leírható, és törvények alapján leírhatatlan. Az egyediség, a valóság irracionális, mint az irracionális számok, és ahogy az irracionális számokat is csak elnevezni tudjuk, és általánosságokkal (racionális számok, és azokkal végzett műveletek) megközelíteni, (természetesen csak a mi szempontunkból, mértékünkkel közelinek nevezhető arányossággal, mert végtelen különböző méretű arányosság van, és a számegyenesnek nincs eleje és vége,) úgy a létező, tehát egyedi dolgokkal is csak ezt tudjuk tenni, ahogyan arra Arisztotelész rámutatott. Sosem fogom tudni szavakban átadni, hogy miért vagyok annyira különleges, amennyire valójában különleges vagyok. Minden ,,kör", minden metauniverzum, minden szuperkoherens mélységmagasság individuális, tehát végtelen és tökéletes. Amúgy tökre örülök, hogy sikerült levezetnem, hogy az individualitás a tökéletesség. Ja és a bonyolult mondatokra: nem szuperokos vagyok, csak a mondat írása közben sok gondolat jön fel, melyeket kénytelen vagyok zárójelben közbebiggyeszteni. Ettől az az érthetetlenség, az az álintelligens, önimádó komplexitás-villogás, ami Tandori esszéit, és prózai munkásságát jellemezte.

Ja és még annyi: bizonyos irracionális számok úgymond ,,kódokkal" (gyökvonás, aránykeresés) ,,kifejezhetők", tehát adva van az út, melyen persze úgysem érjük el őket, ellenben az individuális emberekre még ez sem igaz, ugyanis maga a kódjuk is végtelen, kimeríthetetlen.