Már napok óta ki akarok lyukadni valamire. Fúr egy várakozó, mámoros viszketegség, mely nagy reménnyel stabilizálja szívem. És ez a bizonyos eredmény, hosszan vagy röviden megfogalmazható megállapítás vagy megállapításcsomag: köze van ennek a hedonisztikusan vitális, mélyen tetszést érző esti-ünnepi kokain- és sötétszínű vörösborszerű mámornak hozzá, meg pár kellékgondolatnak: a lezáró meditációnak, a perverz, individuális agypörgés-eredmény a geniális, határtalan eredményű objektív-kollektív metafizikálás fölötti igazának, az egészségnek, mint célnak (és milyen sokat is jelent nálam az egészség!) és... Igen. A mámor. A mániákusság. Ez már volt.
Ha a meditáció részéhez meglenne az erőm, a többi adott volna, és itt a kulcs! Bár meglehetősen egyszerű: csak az Erőre hallgass. Csak ha a mélységeken át mindent lenyomtál, és elérkeztél a végső forrásig, mely egyéniségeden átcsörgedezve ekkorra már nem ismer akadályt, és házborító gejzírként tör fel, akkor lesz minden pillanatban, és kő módra igazad. Csak az egészség. Csak a saját és személyes mámor. A legtágabb értelemben vett vitalitás.
Persze erre nem igazán képes a legtöbb ember. Köztük én sem. Ezért kell az Onnan jövő tisztaságot felismerni, amihez előbb tapasztalni kell igazán jót, hogy megtudd, mi is az a jó, utána pedig a fölállított szelektálórendszered szerinti kifogásolhatatlanság lesz a bizonyíték. Merj elvárni valós elvárásaid szerint.
És még ennél sokkal több. Még mindig nem tartok ott, hogy ezt kifejtettem. De majd...

Órákon írt próbálkozásaim:

Értem az objektív metafizikát, de többre tartom az elvont emberek mélységesen saját, perverz elméleteit, mely bár sokat merít a kollektivitásból, az egészség elvének megfelelően egyedi. Megvalósulás. Az ember kutat lefelé odáig, ahol nem különbözünk, de az igazi embereknél ezt nem találja. A nagy filozófiák ponthogy egyediségükkel, mintsem általánalitásukkal lesznek nagyok. A klisék szolgálnak téged, és nem te azokat. Ezért mindig arra szolgáljanak, hogy magadat juttasd érvényre, a legőszintébb önmegismerés szerinti tökéletes énedet, ne pedig a kliséket.
Az önérvényesítés egyik taktikai módszere az öngyűjtés, öntárolás. Hogy szentélyedben maradjon tartalmad, mely egyszersmind határtalan jellegű homogén anyag, mely csak így teljesen forma, istenvér, és így téged szolgáljon, nem pedig azokat a dolgokat, amiket önhibádból vagy azon kívül te vagy aktuálisan kénytelen szolgálni.
Az egészség szolgálatába állítani mindent, ahogy erre újra és újra visszatérek. Mindent alárendelni az individuális érvényesülésnek, és hathatósan nem tűrni, szankcionálni a behatolást, beavatkozást, belepofázást, a szörnyű sértést, és teljes intoleranciával iránta viseltetni. A szenteknek, az egészségeseknek mindenhez joga van, de aki egy szent százszázalékos engedélye nélkül úgy tesz, mint akinek joga van a szent dolgaihoz, akaratához, haladásához, annak nincs joga az életre, és a szentek közösen emelik magasba vérét, ,,a mi vérünket". Úgy ám, minden gyilkosság ünnep, ahol az egymás felé kifogásolhatatlan szeretettel bíró szentek a vérrel egy hatalmas zászlót borítanak be, és azt fölhúzzák a magasba. Hadd lobogjon. Hadd hirdesse a dicsőséget, a mindenösszesítő esszenciát. A csodálatot.
Szentek vagyunk, és gyönyörűek.

Fajfenntartási ösztön, szigorú, vágyindukált megkülönböztetése a hozzánk tartozóknak, a saját fajunknak a többi fajtól. Egyszóval nemesítési ösztön. Önnfentartási = önterjesztési ösztön. Mind csak harccal lehetséges, megállni statikusan és békésen vagy a mégiscsak harcot, vagy a halált jelentené.

Az a tiszta ténytudás, hogy az egyén több mindennél, tehát csak önmagában kereshető meg, mint legtöbbség.

Ezek akkor, amikor nem jött a pénzem, és amikor megjött:

Ezek nem tudják mik múlnak rajta, hogy szegény-szegény ifjuság, kiknek az égvilágon semmi gondjuk nincs leszámítva azt, hogy az államtól kapott ingyen pénz nem lesz elég azokra az önkárosító tevékenységekre, amiket a szüleik nem szponzorálnak, most idegesen és lógó fejjel korzóznak szülői házuk egy kiválasztott zavartalan szegletében. Mi jöhet még? Azt hiszik, ezek azért akarnak egyetemen tanulni hogy bármi érdemest is hozzátegyenek dicső őseik s hőseik védelmezte szép magyar hazájukhoz. Hogy bármi iránt is a megillető tisztelet minimumával viseltetve úgy éljék és fejlesszék civilizációjuk vérrel, vassal, s atombombával kivívott értékeit, hogy összhangban csengve mindazzal, amit bölcsejük jóvoltából, s jóindulatából magukénak tudhatnak teljesítményt nem ellenefeszítve érte semminek, egy korántse grandiózus, de értékelhető szinten valahogy a kulturáltság és a kényelem elfogadható mértékét öregbítsék és továbbítsák. Hát a szart. Hát a nagy lófaszt. IDE A PÉNZEMMEL!
(Ja, meg lógok is a porosemberemnek, aki tud nem kedves lenni.)
Közbe megjött a pénzem. Ezt az órát végigszenvedem, aztán könyvtár, aztán irán a gomoa! JUHÚ!

És egy haszontalan kis versike tegnap estéről:

Lehullt, lehunyt már a nyugtató est,
Végre lophatok cigit apámtól
Ébren masszíroz a kratommámor
Fa- vagy rézfúvós szól? Mindegy. Jó lesz.

Ücsörgő, izgató viszketegség
Mert nekem csak a kemények mindig
Kotródjatok, undorító hindik!
Álszentségük démonos betegség

Amúgy most utánanéztem: az van
Hogy az nem a vallás hanem egy nyelv
Mindegy, fő a mindig átható elv
Mi tart örök, szent, nemes haragban.

Ücsörgő, izgató viszketegség
Nem nagyon mert kiírtam magamból
Mi mindig kéznél van, hogyha van toll
Bár ez esetben Lenovo lapgép

Nem lesz ez komoly cucc, ne várjátok
Csak egy késő esti ujjgyakorlat
Ujjgyakorlat, rettegj: kiposztollak!
Időtök rablása, amit láttok.

Mindig jó egy új drogot találni
Mit nem használtál el még, csak annyit
Hogy még jó legyen, s ez kitart addig
Míg már az sem elég jó beállni

De amúgy ne baszkuráld fejecskéd
Megteszi azt a kedves képernyő
Fejedbe szenny-cseppet ejtő felhő
Lejtő, fertő, ingyen nyújtja, tessék.