Aki nem információ- hanem lélekhiány okán, egyszóval furkóságból, csökevénységből tartotta nevetségesnek fájdalmamat, vagy erősen negatív véleményemet, az később ne jópofizzon nekem, és ne tettesse hogy osztozik örömömben - mondjuk ha egy almát eszem, és mondja hogy milyen jó dolog az alma és mosolyog - mert tudom, hogy nincs szíve. Sok emberalatti felnőtt nem érti, hogy miért nem bocsát meg neki a gyerek - holott maga tette magát senkivé a gyerek számára.
A titkos tudás fekete ruhás katonái. Este, egy világító lámpájú osztályteremben - köztünk egy szőke kislány - esszük az almát.
Nagy kisugárzásunk van. Nagy tervre készülünk.
Meg eleve behatolni oda, ahol az embereknek már kisugárzása van - nem muszáj hogy legyen, de érinteni kell itt dolgokat.
A nyírőben egy vékony kopasz pali aki hittérített, azt mondta, hogy szerinte nem akar engem megszállni az ördög.
Mindegy is, de most este van, és az éjfél órái halkan kopognak. Az éjfél katonái sietve elindulnak. Előrehajolva, lopózva. Otthagyva a lámpát, a termet, a bordásfalakat - mindent.
Sietve - sietve - előre - nem habozva - lámpás nélkül - mindent.
A Jungle Juice dark label (extreme formula) nagy csalódás volt. A Super Rush black label sokkal hatásosabb.
A városba megyünk. Alagutakon előre. Ki a friss levegőre. Felegyenesedünk, fellélegzünk.
Itt vagyunk. Körülnézünk. Ki merre? Ki erre, ki arra.
A városba megyünk. És a határokon is túlra. A város határán vannak a világ határai.
Nem tudom, de most itt vagyunk, és dolgunk van itt a városban. Küldetésünk van.
Meg még a város határánál, az erdő szélén, meglátogatni egy kis kápolnát. Bent megy a tévé.
Leülni, csipszet enni, itt leszünk, itt alszunk. De még küldetésünk van. Dolgunk van. A városban.
Majd ha a városba bevonulunk, lángoló keresztet tart a kislány maga előtt. Mindenki kinéz. Itt vannak? Itt vannak.
És abban a pillanatban lefekszenek aludni, a kislány leteszi a keresztet, ami kialszik, mi meg szét. Dolgunk van. Sok dolgunk.
Én a tűzoltószertárban kutatok. De a város a miénk. Égni fog.
Magamhoz veszek egy poroltót. Dzsip, a motorháztetőn ülök. Veszedelmes sebességgel száguld, végig a városon. Én ülök az elején vadul, és fújok a poroltóval, a város közben égni kezd, de én nem a házakra fújok, csak egyenesen előre. A kislány én vagyok. A kislány ül a motorháztetőn. A kislánynál nincs poroltó. Hanyagul, szexin, oldalasan terpeszkedik a száguldó, zötyögő terepjáró orrán.