A: Szia D, értékelem amit csinálsz, csak nálam nem ez működik... ez (*név*). Én információt gyűjteni szeretek határok és korlátozások nélkül, információt megosztani csak akkor ha már viszonylag magabiztos vagyok benne. Egyébként a kétségbeesett szívkitàrásról szinte teljesen leszoktam. De hogy mégis adjak vmi választ, picit összeértek a szálak és vetekszik az a paradox tulajdonságom, hogy szeretem ha vmi intenzív, de ugyanettől mocskosan le is fáradok. Főleg ha a környezet sem ideális. Ez a ,,nem jól" levésem indikátora, hiànyzik még az indok és hogy hogyan ,,nevezzük nevén a gyermetet".
D: A kulcsszó a gusztus, szerintem. A minőségtelen fokozással mindig otthagysz valamit magadból, és csak akkor válik önmagában esztétikai karaktered izzásának teljességévé, ha tini vagy, tele libidóval, amit úgy szórsz, akár a pelyvát, de még mindig éhezel a tragédiára. Épeszű és nem alkoholszenvedélyes ember szar bort sem iszik 20 fölött. Jobban kell alkalmazkodnod magadhoz, amit korábban az intenzitásban elvont létezőként ragyogni láttál, azt most már egyéb mércék magasfokán kell keresned. Szerintem minden gondolkodó ember feladata hogy megtalálja a kifogásolhatatlant, a saját mindenentúli kimondhatatlan gyönyörűségét, és teljes működését, és a világ lehető legnagyobb részét is ennek alá, ennek kiteljesítésére, ennek terjesztésére, hatalmának emelésére rendelje.
A kétségbeesett szívkitárásról meg annyit megjegyeznék, hogy ha esztétikus passzban vagyok, és panaszkodom a magam problémáiról, amik egy grandiózus fundamentum problémái, és látom, hogy a másik nem ért, és én sem értem őt, és megvetem, és undorodok tőle - na akkor ez a nemértés és dicsőség és magány részemről olyan fokokra tud csapni, hogy sírnom és hánynom kell a saját tragédiám gyönyörétől.
D: Válaszolt:
Eredeti üzenet:
A kulcsszó a gusztus, szerintem. A minőségtelen fokozással mindig otthag…
És ezt továbbgondolva eljuthatsz odáig, hogy minden tökéletesen gusztusod szerint lesz, és nem lesz gusztusra szükség. Ha személyedet, tudatodat a csúcsba vontad, akkor kialakul körülötted egy csodálatos rend, minden a te gravitációd csodálatos dallamát játssza, ahogy fogságában van, és csak így nyerheti el igazi szabadságát, ami az, hogy szerinted működik, mert te vagy a végtelen lehetőség. Ha képesek vagyunk belegondolni, végsősoron minden célja az uralom, és te uralmat nyerhetsz, minden téged szolgál, ahogy ez abban a legmélységesebb és legszentebb szadomazochizmusban is benne van, ami a legapróbb részletig kitárni, és kitárulkozni akar.
Ehhez persze istennek kell lenni, saját misztériumokkal, amit neked való kifogásolhatatlanságuk foka szerint a dolgok (emberek) megismerhetnek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.