1. ,,Hiába fürdeted önmagadban..."
Sem a maszturbálás, sem az öngyilkosság. Az idegesség a nyugalom, és mindkettő az erotika. Nem erőltetve, hanem tökéletesen. Minél tökéletesebb az idegesség, annál belsőbb sejtjeink akarnak menekülni, fordulnak ki a helyükről, lázonganak, kavarognak. Mondhatni élnek. Ezt keressük. És ez az, amit igazán csak az interperszonális kontaktusban lelünk meg. Nincs a titok, amíg csak egy ember tudja, nincs érintetlenség, amíg meg nem érintik, és nincs intimitás, amíg ki nem tárul. Kedvenc eledelünk, játékunk, élvezeti cikkünk az ember. Az ember, akinek igazi szépségéért valamilyen módszerrel bele kell hatolni, mélységesen. Létezik olyan, hogy ,,te", de erről nincs tudomásod, amíg egy reggel annyira vizelned nem kell, hogy az igazán téged érint. És feléleszt. Az ártatlanságot a bűnbeesés hozza el.
Mikor a barátnőmmel nagyon ráfeszülve csinálok valamit, az olyan, mintha ketten egy organizmus lennénk. Ami folyamatosan biztosítja magának mindkét oldalt. Talán minden ilyen, mert ahhoz hogy létezzen, totális kontaktusba kell kerülnie valamivel, minden szexelés, és csak ami szexel, az létezik. Az átkerülés. A másik hullám. A szépség...
2. Nagyon tetszik a gondolat, hogy ha elkezdenék emberekre vadászni, foglyaimat kínzás helyett egy kínzás kínjának megfelelő mértékben gyönyörözném. Profin, kegyetlenül, és esztétikusan. A mennyekbe kényszeríteném őket. Nagyon szép dolgokat művelnék velük. Majd lehet írok erről egy posztot.
3. A jelenleginél sokkal magasabb kémiai, szexuális, mágikus és művészi tudással és technikával.
Összeválogatok mindent, amit tudok. A leggyötrőbb szemű lányokat. A speedballt, heroin és kokain keverékét. A legszívközelibb, legmeghatóbb zenét. A legprofibb vibrátort, nem csak nőknek.
És az akkorra vágyott sokkal magasabb tudásommal gondoskodnék a csömör elkerüléséről. A legrosszabb esetben is átlagosan érezheti magát nálam valaki, és azt is csak ameddig szükséges, ahogy a kéjeltetés ritmusa megkívánja.
Az emberekkel megismertetem vágyaikat, kihozom belőlük. A nehezen elérhető ,,másik hullámra" is át akarom vinni őket, amikor eggyé válnak a kéj folyton újratermő zuhatagával.
A mágiában rejlő lehetőségeket egyelőre még nem látom át.
Pár konkrétabb elképzelésem is van. Például amfetamint injektálok nekik, megnézem, hogy milyen kisugárzás erősödik fel bennük, és azt szolgálom ki. Akinek gyönyöre azért könyörög, fojtogatom. Mást mondjuk megitatok a véremmel, bekenem vele. A harmadiknak a talpát nyalom, megalázkodó, rajongó csodálattal nézve fel rá.
Nálam mindenkiben életre fog kelni a szörnyeteg. Mindenki meglátja, hogy mi a jó neki. És pár nap múlva az utcán ébredeznek kábán. Szabadok. Mehetnek. Szélnek eresztem őket. Szerezzék meg.
És a legfontosabb itt is a kislány, és Jézus. Akik hivatottak rájuk, azonosak velük, azok többé nem tudnak elmenni maguk mellett. Olyan dumafröccsöt zúdítok a kiválasztottakra, hogy tombolni fog bennük az igazság. És közben végig mondom nekik, hogy veled vagyok, én azt akarom hogy ezt megtedd, és ezért kell átesned ezen a kezelésen. De ezt csak a kiválasztottaknak. Aztán finoman megbököm a pociját, és beléjecsúsztatom a síkos vibrátort, és maxra kapcsolom.
Szóval az igazi célja a dolognak tulajdonképpen a szépség lenne. Amit a gyönyörön keresztül tudok elérni, beléjük oltani.
Egy ismerősöm akkor hagyott ott egy haveri társaságot, amikor lőni kezdték a speedet. Magát sohasem szúrta meg, de másnak nyomta már a vénájába, és azt mesélte hogy ahogy az illető érdurrantgató szerencsétlenkedése után határozott lett, elkérte a tűt, elszorította a vénát, belőtte az anyagot, és látta az illető arcán azt a rettenetes élvezetet, az számára is olyan volt, mint egy orgazmus.
Valakiből az intim, pucér, szemérmes, privát, szégyenteljes mélységeket kihozni: valakit létrehozni.
Én azt akarom, hogy úgy lángoljanak sohasem sejtett sejtjei, hogy a remegő lábai ne tartsák meg:) Hogy essen össze, és az önuralom teljes hiányát tükröző magas hangokat adjon ki kifordító, lélekszaggató gyönyörében.
4. Utólagos szerkesztések.
Egyrészt ugyebár az ellenállás megtörése, az önérzet megsemmisítése, ami a lélek helyes építkezésének alapja. Másrészt ahogy Szókratész mondta hogy az emberben minden tudás megvan, hisz kérdésekkel elő lehet hozni, ugyanúgy gerjeszteném, indukálnám, provokálnám, aktiválnám, reagáltatnám a lelküket a gyönyörrel. És hopp, tudják mi a dörgés! Meglátják mi az, amiért érdemes harcba menni, és vért ontani, és szenvedni, és szeretni, és szerelmesnek lenni.
Kondicionálni! Trenírozni! A törvényszerű ritmust megtalálni, a legideálisabb szintre juttatni. Fölépítek embereket. Az égen fölragyogtatom az eszmét. És azt a gonoszokkal ellentétben végre nem negatív dolgokkal, barbár pusztítással tenném.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.