Mondanám, hogy a nő ivarosságát, intenzitását, életét domborzata konkáv és konvex részének viszályának nem mennyiségi értelemben való kiélezettsége adja meg, de ez még nem elég dinamikus. Nem elég jó hasonlat a fűzött vért sem, hiába egymáshoz kötözve, egymást taszítva, egymásra nehezedve gyönyörűen képletes struktúrát alakítanak ki elemei. Nem. A még egyben lévő nő teste folyamatosan egyszerre akar horpadó részeivel mind közepebbre húzódva összezuhanni, és domborodó részeivel mind jobban kikerekedve szétvetődni. Gondolni kell itt a nőiesség mozdulatokban kifejeződő húzó- és tolóerejére is. A nő gyönyörpotenciálja, gyönyörkapacitása, gyönyörtára ezért folyamatos feszültség, s a nő mindaddig sértetlen, amíg ennek az ellentétnek, meghasonlásnak, kontrasztnak tökéletes (nem szemléletes kifejezés az, hogy egyensúlya) mintázata, játéka, jobbhíján az öt érzékszervi ingerről elnevezett testi-lelki-szellemi ingerlése fennmarad. Ahogy Márai mondta: a nő addig él, amíg kívánják.* (nézd meg a lábjegyzetet) 

(Ha valaki a sértettek nevében megharagudna: én sem vagyok sértetlen. Testem bőre nekem is kevésbé szép már, szemeim nem úgy fénylenek, s ahogy a tökéletesség végezetével járni szokott, nálam is győzött a konvex és a konkáv közül valamelyik, jelesül a konvex, magyarán meghíztam. Nem hazudom azt, hogy ugyanolyan jól érzem így magam. Minden más irányzatnál károsabbnak, az eszmék ellentétének tekintem azokat az eszméket, amelyek társadalmi konstrukcióként definiálnak metafizikai fundamentumokat, és a létező dolgokat akaró embereket így agymosott bolondként tüntetik fel. Mindent a sárga földdel tesz egyenlővé ez a relativizálás. A szépség nem teljesen, sőt lényegét tekintve nem szubjektív. Szeretnem és elfogadnom magamat áldásos. De látásom csorbulna, ha ugyanolyan szépnek tartanám magam, mint régen. Persze ez is csak egy szempont, ahogy például a Kosztolányi-féle mindentértő látással mindenki teljesen szép, és a helyén van. Ja és Weöres mondja a lélekszínlátásról, hogy rendszerint igen korán elszarul a lelkek színe: a nőké mint a hervadt virág, a férfiaké pedig elbarnul ha jól emlékszem.) 

 És akkor jöjjön az eredeti írás:

 A kontraszt erősít, létfeltétel. Tökéletes arányban tökéletes, pl. egy tökéletes ember.

A nő azért szexi, mert teste természetéből fakadóan egyszerre akar horpadva-behajolva-simulva összezuhanni, és feszülve-kihajolva-simulva szétrobbanni. Nehéz nem szexuálisan tekinteni egy igazi nőre, mikor az egész teste egy örök és pillanatnyi, összetett és tökéletes és hatalmas, az időnek is magasabb dimenzióiba nyúló fokozódó táncban imádja magát, és int másokat szintfüggően démoni vagy esztétikai gyönyöre és célja fenntartásához és emeléséhez imádatára. És ez a kifelé-befelé a mozdulatokra is igaz. Ha a fizika korlátai gyengébbek lennének a meztelen erőnél, akkor ha egy jó csaj velem szemben kitolná a mellét, akkor a kifeszülő-erőtől hátrarepülnék a falnak, majd ha ezután hátrahúzná egy tökéletes mozdulattal a csípőjét, akkor repülnék felé, amíg a keze meg nem állít, vagy belé nem ütközöm. Én LÁTOM, hogy ez valahol így működik. És tudna játszani is vele. Mindkétirányú feszülésbe vonó pózokkal egy helyben lebegtethetne, vagy tetszés szerinti sebességgel, amerre akar, és az, hogy én nem tudok tenni ezellen semmit, csak egyre jobban táplálná. Táplálná küzdésem, ahogy próbálok neki ellenállni, mindent lenyomna, magába szívna, leigázna, magáévá tenne, nem lenne dühös csak mosolyogna, és azon kapnám magam, hogy küzdelmem maradékát is csak az ő erejével élvezni tudom. Majd ahogy a levegőben lebegve, félig magamat ölelve elengedném magam, és belenyugodnék, átadnám magam a hatalmának, teljesen magamba merülve bevizelnék, lehunyt szemmel, kipirult arccal mosolyogva, ez a teljes szabadság és a teljes odaadás majd 1.verzió: jobbra-balra hajolva fölnőnék, ahogy a virág kihajt, istenként, az ő tökéletes és gyönyörűséges szolgájaként, mindenre képes lennék, hatalmas fizikai erőm lenne, és hatalmam az emberek fölött. Táncolnék vele az ő szintjén, az ő törvényei szerint, együtt alkotva egymást fokozó, lángolva száguldva támadó istenpárt. 2.verzió: a bevizelés után vele szemben, vízszintesen lebegve bamba, üres tekintettel merednék rá, kiszakadna belőlem egy teljesen tehetetlen nyögés, majd a seggem továbbemelkedne, bukfenceznék, hullámozna a testem, ide-oda csapódnék, egyre magasabbra lökne az erő, magas hangon üvöltenék a gyönyörtől, majd ahogy alattam karját széttárva hatalmas magasra kilő, ferdén fölfelé néző tenyérrel és arccal, mint a csillagok mágusa, mintha tűzijáték lennék, egy dísz, egy kedves kis apróság, hogy az egész világ lásson engem, fürödnék a tekintetek sugarában, a szégyenben, széttáruló végtagokkal, kilógó hassal egy égi csillag lennék, feszülnék az égboltnak, és mindenki látna, és szeretnék őáltala avatva, felkenve örökké ott ragyogni, de végül leeresztene, mosolyogva nézné ahogy feltápászkodom, rámmutatva kinevetne, miközben magához vonzana, a hajam is égnek állna a libabőrtől, ahogy megsimogatja az arcom, majd az arcomra tenné a tenyerét, és hanyattlökne, mezítláb végigsétálna rajtam, majd elmenet közben intene nekem a lábával, másznék utána, és mikor hazament és leült, én szemből, rajongva a szemébe nézve tenném a combjára a fejem, gyengéden simogatná, tarkón veregetve, majd ahogy előbb a kezével, majd a lábával a földre tessékelne, úgy hunynám le a szemem odaadó imádatban, s ha éjjel kellenék lába kényelmének, szívesen leszek párnája, s ha bármit is kívánok, az csak a reggel, ahogy derekának megigéző mozdulatával kivág az ajtón. Érte létező tárgyként élnék mellette, kivel kelleme és kedve szerint foglalkozik, s én csak örülök ha kellek, ha kifacsart pózban, megmerevedve forgok a plafonon tetszésére. 

Utólagos hozzáfűznivalók:

Ez csak egy megismerhető dolog, nem a legmagasabb szint. Ettől függetlenül ha neked a legmagasabb szintként jó látni, vagy nem értesz egyet azzal, hogy nem a legmagasabb, akkor, és egyébként is lásd úgy, ahogy szeretnéd.

MIMIKA! Szájhúzások, ilyesmik.

Meg most így ránéztem, és sokkal komplexebb az egész kérdés. A nő lelkével nem is foglalkoztam, nem is beszélve arról, hogy a gyönyörpotenciál sokáig növekedhet még, és

*a fiatalkori tökéletesség csak bizonyos ízlésű, esztétikai beállítottságú emberek számára a legjobb, utána még sok módon juthat el másszemponti tökéletességekig a hölgyemény. És hogy a lélekről is írjak valamit, a női lélekben sokkal inkább összefér a szívből jövő, őszinte szeretettel a hatalom- és gyönyörorientáltság, mások szórakozásra használása... Véleményt nem írok erről, viszont érdekes, hogy hogyha egy férfi fasz, akkor fasz. Abban nincs semmi jó. Viszont egy nő mesterien tudja ezeket egy titokzatos helyen vegyíteni.

Egyszerűbben nevezhetők a feszültség elemei gravitációs és centrifugális erőnek, lencsés feketeségnek és radioaktivitásnak.

Az, hogy én a valóságban nem adom át magam így egy nőnek, az a totalitásigénynek, purizmusnak, perfekcionizmusnak köszönhető, amit mindenki magában hord, aki látja, hogy az önértékelés egy bizonyos ízléses minőségén túli szépség már csak vonzóság. Ha hagynám beszippantani magam, lelkem megfertőzné a létezés szintjén való finomság hiányával. (Purizmus alatt itt nem a művészeti irányzatot, hanem etimologikusabban a tisztaságot, a purgálódással meglátható és magunkat azzá tehető tökéletességet értve.)