Egy praedémoni lány még az összes bűnt tartalmazza, és ettől tiszta, nem a bűnösszesség egyensúlya miatt, hanem mert az átfogó, pontszerű egész-ség, egy-ség, és az összesség tartalmazásának őszinteségében a bűn nem bűn. A tiszta bűn nem bűn, és ha valakiben mindegyik megvan, az a jóérzékű embernek csodálatos.
Az egy- vagy néhány- vagy sokfajta démoniság magunk fölé rendelése, alkalmazása, és velünk egyesítése még a prostituáltak nagy részének se lenne való, sokkal inkább a kiöregedett középkorban kéne kezdődnie el, amikor a külső és belső erózió már mindenképp kizárta perszónáját a szentség tartalmazásából, éléséből, és képviseléséből. Amikor a tökéletes szépség már nem jelenhet meg, így az adott hölgy, ha nő (nu) akar maradni, kénytelen a vonzóságot választani. Ma már sajnos nem így történik, és elvként a fejekbe verni csak rontana a helyzeten. Egy tizennégy éves ma már öreg, mert mivel nem kapott kellő visszajelzést, elismerést, az őt megillető csodálatot veleszületett teljességében, így lelkesen és vakon veti bele magát a leszűkült, rossz rosszra csábító, akaratot nem a szépség szerint befolyásoló (a szépség vágykeltése nem manipulálás, és nem lehet vele visszaélni), ,,nőiségbe". Amit én inkább asszonyosságnak neveznék. Enni a jó és rossz tudásának fájáról? Nem mindegy, hogy az a jó és rossz jó tudása, vagy a jó és rossz rossz tudása. A létezés jórosszai egyenrangúak, ahogy a nem a létezést szolgáló jó és rossz is, az elsőnél mindkettő jó, a másodiknál mindkettő rossz. Érdekes, hogy a démontalan gyönyörűnekmaradásnak csak egyik útja a szűzi dísztelenség. Másik, és jellemzőbb útja az akarat- vágy- szenvedélykövetés, a csapongó, szeszélyes, intenzív, agresszív, földbe döngölő, életképes Megvalósítás.
Talán nem vagyok mindig kedves, de a legjobbat akarom nektek. A létezést. Ha bármelyikőtök is olyan szintre jut, hogy képes vagyok neki segíteni, obligáttá válik számára a saját szívből jövő, hálás köszönet.