A játék élvezetéhez energia kell.
A gyermekjátékok élvezetéhez például gyermeki frissesség.
Az isteni játékokhoz (mondjuk mint a művészi fokra vitt szadizmus) például isteni belső erő.
Egy aktus érdemi élvezete egyet jelent az aktus művelésével.
Bármi érdemi élvezetéhez, műveléséhez energia kell.
Minden csak játék.
Játékokban élünk, játékokkal gazdálkodunk. Értelme már hogy is lenne? Csak tudjunk játszani, legyen elég belső fölkentségünk, energiánk a játékokhoz. És nem utolsósorban ÉLETTÉR. Játék az igazi tánc. (pl. a tökéletes kifejezésig csiszolódott balett).
A játékban bennefoglaltatik könnyűsége, természetessége. Játszani csak azt tudjuk, amit játszani tudunk.
A Jót tehetni ajándék. Aki megfogja magát, mint egy rongybabát, és jót tesz, az csak másolja a jót. Mondhatni jótékonykodik. Jót tehetni kegyelem, áldás, szerencse. A jó tényleg jó, ezért a rosszal ellentétben privilégium, nem mindenki kiváltsága. Áldott aki fölkenetett a Jóra. És átkozott, aki nem. Teljesen megértem Isten kis kedvenceinek gyűlöletét, az irigység a világ legjogosabb dolgainak egyike, talán csak a bosszú jogosabb nála.
Az ijesztően kizökkenthetetlen, mélyen zavaró, modoros pszichopaták játsszák, amit tudnak. A vérengzésen és kegyetlenségen gyerekként örvendezve kéjelgő, egy bizonyos (mindennel kapcsolatban megérezhető, hogy azt hogy kifejezni akaró) stílust fölvevő kétéletű gátlástalanok játsszák, amit tudnak. A csillapíthatóságon túlbillent, egyre jobban feszülő kocsmai verekedők játsszák, amit tudnak. Ugyanígy aki spontán és lazán eldiskurál bármely diplomatával, vagy hajléktalannal. Aki pedig már nem bírja ki a halálvágyat, az őrület környékezi a szorongástól, vagy kiüresedettségében merülőfélben lévő robotként vegetál, az aktuálisan nem tud játszani, és semmit sem tud tenni azért, hogy képes legyen. Egyszerűen nincs lehetősége, választása.
Értelemszerűen nem tehetünk jobbat az életben, minthogy emeljük energiaszintünket, gusztusunkat, vágyunkat önazonosságunkig finomítjuk. Mert tudnod kell, hogy az, ami ténylegesen kielégít, ami örökké hiányzik, amiért mindennél messzebbre vágysz, létezik és hív téged és vár rád.
Célszerű például az azonnali kielégülés helyett visszafogni vágyadat, míg a felgyülemlett mennyiség el nem ér egy bizonyos pontot, be nem kattint egy villanykapcsolót. ILyenről szól például a tantrikus szex is, meg általában a tantrák játékok elsajátításáról szólnak. De szintén erről van szó a keleti templomosok beavatási szintjeiben is. Nem is beszélve a mágiáról. Persze a legmagasabb út mindig az egyéni szentség. De arra kevesen hivatottak.
Aki magától éri el az egyre magasabb játékokat, az előtte életében, általában gyerekkorában sokat szenvedett és aláztatott meg. Hogy ne maradjon a hamis önérzetből, ami az igazi önérzettel ellentétben rosszra használná hatalmát, megszállottá válna. Akinek van önkontrollja a drogokat jól használni, az sokat profitálhat belőlük. Nagyon sokmindennek kell nem odaadni magadat, hogy abból tényleg hatalom lehessen.
Ezzel együtt érdemes említést tenni a bal kéz útjáról, melyben is a fölemelkedett játékos arra van hivatva hogy éljen hatalmával, sőt, ez fölemelkedéséhez is elengedhetetlen. A jobb kéz útján megismered az isteni gondolatokat, a bal kéz útján pedig isteni gondolataid lesznek. A bal kéz útján nincs semmi fölötted. Sem erkölcs, sem mások fogalmai a jóról. Lehet azt gondolni, hogy a tiszta virágzás, valós hivatásunk élni és nem élni semmivel, viszont valójában a dolgokkal élés, önmagunk direkt ápolása az élés része. Hisz mind tisztába jövünk magunkkal felnőttkorunkra, mégha ezt nagyon kevesen (különösen a nők közül) tudják kártalanul csinálni.

Játék, lejátszás, „játsszuk le“.

Acting - színészi játék, acting like - úgy tenni