Sok magas szépségpotenciájú lány hallgat arra a jézusi parancsra, hogy ne szórjátok a gyöngyöt a disznók elé, mert meggyalázzák csülkeikkel, és megfordulván titeket is eltaposnak. Három idézetet citálnék ide, az egyik amit Weöres írt, hogy a mai ember érdekét nézve lohol, a „miről maradok le?“ kérdés zsugorítja össze, holott a „mit adhatok?“ kérdés folyton csak kiterebélyesítené. A másik Osvát Ernő Az elégedetlenség könyvébőljének két első aforizmája, miszerint 1. Az illúziók személyes elvesztéséhez való jog — maga az élethez való jog. 2. Az igazi jóság — az illúzióengedélyezés művészete. A harmadik Kosztolányitól az az Esti kornéli és moviszteri gondolat, hogy „az emberiség szeretetének“, az eszmei forrongásnak és a jótékonykodásnak semmi köze a jósághoz, az igazi jóság a kellemesség, nem is a korrekt, serpenyőn kimért kedvesség, hanem az, hogy pont azt adjuk meg a másik embernek, amire vágyik, amitől nem érzi rosszul magát, legyen ez akár egy megfelelő időben kimondott szó. Ja és még egy! Egy másik instaköltő gondolata, akivel beszélgettem: az „intelligens hallgatás“, minőségünk titkolása, a gyertyafény véka alá rejtése, virágaink megfojtása kibaszott káros. A világot tartja bilincsben. Mint látjátok, becsúszott egy újabb idézet Jézustól is: nem azért gyújtanak fényt, hogy a véka alá rejtsék.

Nem a kurvás szemérmetlenségre hívlak fel titeket, hanem valami sokkal Kosztolányisabbra: vannak emberek, akiknek pont az a kicsi báj hiányzik, az a kicsi elbűvöltség, az a kicsi izgalom, amit egy mozdulattal nyújtani tudnátok. A fiúk minden szinten addiktak tudnak lenni a lányokra, férfiak a nőkre, nagyon sok jót tesztek azzal, ha néha őket egy pillantással, villanással elvarázsoljátok. Az ellenkező nem alapvető igény, még annak is, aki nincs párkapcsolatban, éppen ezért ne gondoljátok csicskáztatónak, tárgyiasítónak, aki azt akarja, hogy ragyogjatok kicsit, ragyogjatok jobban. Vessétek be nyugodtan a démoni jóérzésokozásokat, akár a tisztákat is, vagy csak legyen egy meleg szavatok, ölelésetek. Persze nyilván ne szórjátok a gyöngyöt a disznók elé: a javíthatatlan, mohó erőszakoskodók nem is érdemlik meg, ti meg pláne nem.