Mit is akarnak az objektív költők azzal hogy fogadj el mindent, szeresd éppúgy a bűnt, mint az erényt, s hogy a békének, a szeretetnek és a fénynek nincs ellentéte? Hisz minden igazi érték feltétele a negatív érték, a szeretet feltétele a gyűlölet, minden szentség feltétele az átok, minden sérthetetlenség feltétele a sérülékenység. Hisz már a Bibliában is le van írva, hogy ha csak állat ér a hegyhez, kövezzétek meg, hogy ne szórjátok a gyöngyöt a disznók elé, hogy még sarutokról is verjétek le a város porát, ahol nem fogadtak be titeket, mert Szodomának és Gomorrának könnyebb dolga lesz azon a napon. Weöres mondta: „ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj“. Nagy hülyeség. Hisz a tiszta ember nem az, aki nem haragszik, hanem aki semmit sem felejt, és minden sértésért tökéletes bosszú vágya hevíti. Aki tudja, hogy semmi szépet nem mondhat el a léleknélkülieknek, mert azok elrontják. A szentség csak annak jár ki és látható, aki méltó rá, és átkozott az, aki durva lelkével hozzáér, beszennyezi, beletapos, mert ha az az érték igazán jó, igazán magasztos, igazán szép, igazán isteni, akkor az adott szentség hordozója elpusztítja őt. Sokan fogják föl egyfajta hippidologként a kereszténységet, pedig pont arról szólj, hogy önmagad folyamatos teremtéséhez és megőrzéséhez vedd a jót, és rugdosd el a rosszat, szűrj, szelektálj, őrizgess, makacs légy, gyűlölj, tudd mindennek a helyét. Annak ami IGAZÁN, tényleg, baszakodás és kifogásolhatatlanság nélkül vonzza az embert, annak alapvető feltétele a taszítás, hogy az lehessen, ami. Az isteni lélek végtelenül sérülékeny. Akik engem sértettek, akik hozzám méltatlanul értek bármilyen szinten is hozzám, nem tudják, kivel tették. Én tiszta vagyok, és csak a teljes földdelegyenlővétevéssel, a tiszta elégtétellel elégszem meg, mert így lehet lelkem újra teljes. Aki hagyja magát elkoptatni, aki belül bármikor, bárkivel megalkuszik, az elvesztette magát. Kifogásolható, ember- és állatalatti tömeglény lett, aki gyalázatos, káromló mocskát igyekszik mindenkire minden módon kenni, erőltetni. A szadista nagyfiú, aki szándékosan a legrosszabb érzést okozza áldozatának, a lelkünkön „segíteni próbáló“ mindenbe belepofázó pszichológus, önjelölt guru, hamis bizalmat ébresztő akárki (akiről a tiszták mindig legelsőre érzik hogy nem lehet benne bízni, csak nem mindig hallgatnak az érzéseikre), és a tanulást erőltető szülő ugyanaz a menthetetlen, átkozott, szentségtelen, istentelen hulladék. Semmire se jó. A szentség csak az iránta teljes megértést, tiszteletet tanúsító szemlélőknek jelenhet meg sértetlenül, ezért Isten mindig velőtrázó rettegést kelt abban aki látja (lásd például Jézus színeváltozása).
Pár utólagos: Kondor Béla: „Ne felejtsd, hogy szépséged legalább az ördögök és betegségek kínjából van“. Hamvas Karneváljából egyrészt a gondolat, hogy minél nagyobb valaki, annál többmindent tehet meg, és a főszereplőnek még ölni is joga volt, másrészt az önépítéshez-önteremtéshez a szakrális-diabolikus ember megjelenéséről szóló esszérész, ugyanehhez az önteremtéshez ajánlott olvasmány: Siklósi István: az én és a szabadság fogalma Kierkegaard filozófiájában, illetve nyilván maga Kierkegaard.
A Test és lélek című írásom szerint végigmenve mint mindennek, ennek is megvan a maga materiális-naturális-evolucionális arca, ez pedig a territórium, amit nem sérthet senki. És hogy az embernek ne lenne territóriuma? Ugyan már, csak gondolj kiskori környezetedre, és a lelkeddel szép lassan ,,meghódított" tájakra, melyekben saját lelked szépségét látod, és mindent megtalálsz, ami kell. Hogy József Attila folytatódása ,,nem a fűben a fában, hanem az egészben" erről szólt-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy Medve Gábor erre gondolt vissza a cellájában, hogy a városrészben, az épületekben, az utcákban ahonnan származik, végtelen boldogság van. Ugyanilyen tájköltészet, illetve tájművészet egész biztosan a Limp Bizkit Three dollar Bill y'alls című albuma, a legklasszikusabb norvég black metal zenék a gyújtogatós-gyilkolós hőskorból, illetve gyakran maga a népzene. Hogy az ember növényevő vagy ragadozó, az itt dől el: akiknek van lelki világuk, amit őrizni kell, akik önteremtve vadásznak a legmagasabb Jóra, azok ragadozók, a többiek pedig csordaállatok. A végtelen csak nekem van. Csak neked van. És egy tanács: ha már az a sorsod, hogy meg kell tisztulni, ne húzasd magad, mert annál keservesebb lesz az elmaradt munka hirtelen bepótlódása.

És aminek széleskörű fontolóra vétele politikai súlyú is lehet: minden identitás alapeleme a gyűlölet és a kirekesztés, ezek állítják fel az identitás határait, ezek segítik a túlélését. A tökéletességhez tökéletesíteni kell, és a helyénvaló, adott feltételeknek megfelelő minőségű és mennyiségű támadás-védekezés, magunkhozvétel-kihajítás éppúgy kifogásolhatatlan, ahogy senki sem rója fel egy királynak, hogy hadserege van. 

Ja és ugyebár a természetes szelekció, a Test és lélek c. bejegyzésemből véve ugyanúgy.

És gyűlölet. Ami most van, az nem az élet, semmi köze az élethez. Az ember szentnek születik, rabszolgának nevelni istengyalázás. Az agymosott hulladék szülőnek, aki azért szadizza a gyerekét, mert ,,az élet is ilyen", nincs bocsánat. Aki mást nem megértve, csak a saját szempontjai szerint ,,segít" egy másik emberen, az nem jót tesz, és nem jó ember. Aki ilyet tesz, az a másikat megpróbálja beleerőltetni valamibe, ami neki tetszik, mégpedig kizárólagosan a saját élvezete kedvéért. A ,,jó" hamis, korcsos képzetét hizlalva építi bármiféle alap nélküli, hazugságból álló önmagát, azt a degenerált torzulatot, aminek létezni se lenne joga, és aminek bármiféle beleavatkozása lélekkel rendelkező emberek életébe abszolút mértékben felháborító. Ezért érett nélkülözhetetlenné nekünk, felsőbbrendű emberek számára az istentudat. És hogy szentségünk működésének semmiféle gátat ne szabhassanak. A korlátokat kíméletlenül el kell takarítani, legyenek azok rendszerek, emberek, bármik.