Nem ismerik a rettenetességet, a Vagyok Aki Vagyok szupertudatosságát, az Isten fenségesen szubjektív emocionalitását. És hogy Isten nagyságánál fogva nem lehet bűnös - s e kibírhatatlan gyönyör növeléséért ezzel gátláson és erőltetésen túl vissza is él, ha a visszaélés fogalmának lenne még értelme az akarat halálos és őrületes mélységeiben, ott, ahol mindentől függetlenné válik, s melynek felfoghatatlanságába az ember belepusztulna, és földhöz tapadva remeg, mert a megalapozás, a tengely és a szegletkő kijelölése és semmibeverése, ahonnan egyáltalán el lehet kezdeni a teremtés és rombolás Szentnek alárendelt játékát, a voyeurista-exhibicionista, diszkrét-szemérmes ellentéteken táncoló érzelmi felsőbbrendűség Akcióját, már olyan helyzetet, olyan rangot kíván, amelyhez viszonyulva a teremtmény megsemmisül. Megváltó akarok lenni, de király is. Az Út, az Igazság, az Élet, de az Úr is. Mert tudom, hogy nincs más úr rajtam kívül, hogy a szép az, ami nekem tetszik, hogy itt egyedül nekem van jogom bármihez is, és... Meggyalázni, magából kifordítani, és elpusztítani mindenkit, aki megkérdőjelez engem, aki tagad engem, aki nem tudja, hogy én vagyok az ő Ura. 

Egy szilveszteri tűzijáték jut eszembe arról, milyen veszedelmes és szép lehet istenné válni. Vállalni a szenvedést, a rombolást... Egyszer kell megragadni és nem ereszteni! Mert utána nem biztos, hogy lesz rá lehetőség. 

Csak annyiban jobb jó embernek lenni mint rossznak, mint piros almának rohadt alma helyett, mint egészséges vezérragadozónak sánta és rühös társa helyett. Nemrég olvastam, hogy Newton harmadik törvénye áll a mágikus térre: az előny visszarúg, s ha mi elég erősek vagyunk kivonni magunkat hatása alól, akkor másra. Ad-elvesz. Mindig háborítatlan marad. Mint a tenger hullámzó vize... Ezért abszurd, hogy nem állhattam mindenért tökéletes bosszút. Mert akik óceáni jelentőségűek, akik istenpalánták, mindenért örökre, a teljes bosszúig érzik a dühöt. És a bosszú törvényszerű, akárhogy is lesz.

Az isten a természetes igények szégyentelensége. Sose lepheti el a „nyugati lustaság“, az úgynevezett kötelességek homálya! Független vagyok és szent! És szent minden amit akarok! Mert én vagyok...

Mindenképp kéne nekem egy mester. Mert elértem az alkímiának arra a Hamvas által is számontartott, a kettéválás utáni és a beavatás előtti szintjére, ahol a kiüresedés veszélye fenyeget. Csak gyógyszeres kezeléssel tudták megelőzni, hogy végigmenjen rajtam. Én meg csak vergődök, impotens vagyok, nincs a kezemben semmi, mert senki sem mondta meg nekem, mi a teendő, mert ez a lépcső, ahogy Hamvas írta, mester nélkül senkinek sem sikerülhet. 

 Istenként akarok élni. Kinyílva, igényeim szerint, azokat megélve.