- A drog csak illúzió.

- Mi nem illúzió?

- Hát... Lehet, hogy minden csak illúzió...

- Jó, akkor most először is definiálnunk kéne az illúziót. Illúzió az, ami nem felel meg a valóságnak, ami nem a valóság. Ez így megfelel?

- Erre gondoltam én is.

- Igen, most akkor a valóságot kéne definiálni. Ez teljesen korrekt módon még egy filozófusnak sem sikerült, de most teszek egy némileg alábbadott igényű kísérletet, ami az egyik definíciója lesz a létnek azok közül, amelyeket vázolni fogok, és amelyekre szükségünk lesz. Szóval: a lét egy skála, egy spektrum, melyben a létezés tulajdonságának egy adott dologban való mértéke egyenesen arányos annak esztétikai gyönyörrel való telítettségével. Eszerint a drogos élmény sokkal létezőbb a pszichoaktívan befolyásolatlan dolgok többségénél, a drog sokkal létezőbb a nemdrogoknál. Egyértelmű. Viszont nézzük a másik definíciót, ami egybe fog érni az előzővel, mégis egészen más képet ad. Eszerint: létező az, ami időtálló, ami megmarad. Ez egy sokmindenben rendkívül megalapozott megérzettgondolat, és hogy miben legfőképp? Abban, amikor valami még mindig olyan, mint régen (kicsit tautológia), az ezzel kiváltott lelki reakciónkban. A nosztalgiában, a világ legszebb érzésében. Mert a nosztalgia annak a teljességnek az érzése, amikor valami az idő két különböző, minél távolibb pontján a térben mindenével a legkisebben, legpontosabban, legélesebben ugyanott van. Amikor a múlt egy a jelennel, az idő megszűnik, illetve magasabb típusú, istentéri, esztétikai idővé válik. Az idő teljessége, minél inkább, annál inkább. Így a terepe az emlékezés. Hú, az emlékezés... naszóval. A teljes kitöltés, ami nem mozdul, mégis minden mozgás benne van. A határtalan. Nos, ilyen szempontból a drog valóban illúzió, mert amit érzel belőle, azt már el is fogyasztottad, semmiféle örökforrás-, semmiféle csodagép-jellege nincsen. Az más dolog, hogy maga a vegyület még jó sokáig létezik a világban, sőt, mint elvont fogalom, mindörökké, ami fizikai kereteinken kívül létezni fog. Fű, ezzel mit lehet kezdeni.. Hogyan tovább? Nos, ha az ilyesfajta drogértelmezésben tovább akarunk menni, akkor szükséges, hogy a drogot ne tömegi, materiális konkrétum-mivoltában szemléljük, hanem mint egy állandót, másvilágba-kilövése miatt egy hullámot, egy amolyan weöresi ,,végtelen áram"-szerűséget. Mégpedig kibonthatóan, mindegyiket külön-külön. Egy ,,örök zenét", egy mindent átfogó, végül mindenre választ adó dallamot, amihez örökké vissza lehet térni. Ez egyébként rendszeres élmény, sokak gondolatában ki is formálódik, hogy ,,akkor leszek újra önmagam", ha visszatér a kedvenc szere(i)hez. Akkor kezdődik (újra) az élet. Itt egyébként nagyon érdekes a drogok (lényeinek?) minden akciót megelőző ,,hívása", amikor valakiben akaratán kívül, nem tudatosan irányított gondolataiban, érzéseiben, álmaiban előre megformálódik a drogos énideál, a droghasználó, akár drogfüggő, mint majdani kifejlett, kiteljesedett önazonosság.

- Szóval hogy a drog vagy te?

- Igen, amolyan tükör-pozíciót tölt be itt, a minden előtti és minden utáni, a mindent egybefoglaló és azokon túlnövő, repít végtelen messzi, gyönyörű magányban, ahol csak én vagyok, az vagyok én, de az idő közepén a többiben is... A minden fölött álló, tehát én. 

- Ennyire ,,sok", ennyire több tud lenni a drog? Egy opcionális életcél?

- Akár, bizonyos esetekben. De nagyon kell klappolnia mindennek ahhoz legalábbis mindenképp, hogy ezt te a legnagyobb tragikus szétesésben is mindig ,,stabilan" éld. Mint a cipőfűző amit mindig össze lehet húzni. Általában éli ezt az álmot az ember, aztán megsavanyodik, valahogy nagyon szar szempontól szar lesz a dolog. Olyankor már nem a művelő, már csak a mű. És ebben is csak reménykedek, hogy így van, hogy a Nagy (vagy hogy mondjam) markában maradunk. Egyébként milyen jó szó ez a ,,több". Jól rátaláltál. Kifejez mindent, ami jó, ha jól érzed, jól érted. Mindent, ami nekem kell. Amiért érdemes bármi is. Ennek a többnek a nevében seregeket pusztítanék, leigáznék mindent, bármit megteszek. ,,Valami több." ,,Ez más, ez több". ,,Mindig is többet..." ,,Ez több mindennél." 

És így tovább. Sokmilliomodik ékes bizonyítéka annak, hogy ha valamire igazán értelmes választ akarunk találni, akkor mindig oda lyukadunk ki, mintha meg sem szólaltunk volna. Illúzió-e a drog? Végtelen különböző szempontból igen, és ugyannyiból nem. Nem tudjuk jobban, mint bármi mást.  De a tudás nagyszerű dolog, filozofálni jó. A legokosabb korombeli ismerősöm szerint a filozófia arra való, hogy filozofáljunk.