Már iszonyatosan zavarnak ezek az agymosott férgek.

Mit írjak? Biztos van még sok minden. Sőt, Végtelen minden. Ezeket már elintéztük. Függetlenség kell. Ők senkik, én meg valaki vagyok. Ők legalábbis hagyjanak békén, de őket el kell taposni, mert semmit sem érnek, és még károsak is. A gyűlöletem egy bizonyos szempontból érzelemmentes, legalábbis ilyen tiszta állapotban, mert nem kerülök miatta konfliktusba önmagammal. Ez a világ így élhetetlen. Ők élősködők. És aki tudna élni, az se tud miattuk. Valaha mind szabadnak születtünk, ma már csak egy szűk elit képes egyáltalán fölismerni, hogy ennek az egésznek kurvára semmi köze hozzá. Hogy mindenki vagy elfeledkezett magáról, vagy eleve nem volt lelkük. Hogy még a szavak se, és semmi se, csak ők… És emiatt gyakorlatilag arról szól az élet, hogy szenvedünk a megnyomorodásunk miatt, hogy nap mint nap végig kell menni az utcán az agymosottak között és látni ahogy az egész fölött a megrontottság szelleme lebeg, ami kiskorod óta próbál eltaposni… Sokan gyerekesnek néznek, amiért van lelkem, egy rendes felnőttnek meg már nincs. Számukra a gyerekség egyenlő az emberséggel, azzal, hogy őt még nem irtották ki, hogy lát, és fölvenné a harcot ez ellen a szar ellen, ha lenne bármiféle kilátás. És persze iszik, drogozik, mert őt semmi se tudja kielégíteni, amíg ez a szar itt van. Halál! A tökéletes gyűlölet, ha már nem érzed. Ha már annyira egyértelmű állandó és automatikus, hogy teljesen benne élsz, és tárgyára való reakcióidra hatása adott. Nincs mit éreznem, mert ez így van. Legközelebb akkor lesz érezhető, amikor majd benzinként funkcionál a…

Gyerekesnek tartják, aki robbantani akar, pedig ez az egyetlen elfogadható hozzáállás és vágy ezzel a világgal kapcsolatban. Töketlennek és magatehetetlennek tartják az alkoholistákat és a drogosokat, pedig a legnyomorultabb önnállótlanság ebben a világban érvényesülni (kivéve ha ezzel valakinek magasabb célja van, és nem, nem a gyerekek. A gyerekekkel azzal baszol ki, ha előre eltervezetten megnyomorítod őket. Az a felelőtlenség, ha megölöd bennük a szabadságot, gépet csinálsz valakiből, aki nagyon sok minden lehetne, és a jó felé terelhetné a világot.) Pszichológushoz eleve csak az megy, aki a szépséget és a morált odaadja a boldogságért. Aki eleve nem lát semmit. A halál meg nem opció számunkra, mert tudjuk, hogy iszonyat sokat érünk. Hisz mindaz a másvilági adagolás, ami eddig a nemzedékek rengeteg művésze közt szépen eloszlott, most néhányunkban jelenik meg teljesen, és így iszonyat koncentrációval, és erővel. Az a baj, hogy iszonyat jó lelkünk van, és nem tudjuk magunkat túltenni azon, hogy egy ennyire elbaszott, rendeltetése ellen működő világba születve nem szabad mindenkit kímélnünk és szeretnünk. Egyszerűen el kell jutni odáig, hogy az emberiségnek egy nagyon kis része ember, a többi meg szemét. De még károsabb. Féreg, mert aktívan rombol. Züllés minden szempontból.

,,Szépség" ,,morál" ezek olyan megfoghatatlan fogalmak, mert hogy az emberek többsége ilyen racionális. Akkor meg münchausen-trilemma. De ők ezt nem fogják föl. Hogy lehet így élni, hogy valaki a kibaszott münchausen trilemmáig sem jutott el? Ez teljes agyhalott állapot. Kiirtott hajlam a világ felfedezése, az igazi tudás, és úgy általában a végső keresése és az építés, a szép felé való haladás iránt.

Ma már tilos igazat mondani. Minden beszélgetés sematikus, mert annyira nem tudunk mit kezdeni egymással, hogy csak így élhetjük ki a szociális vackainkat. Az emberek félnek a szabadságtól, teljesen elvesztenék magukat ha a sok dolog hirtelen nem lenne. Inkább meg se próbálják, bele se gondolnak, no nem mintha akár csak tudatában is lennének ennek. Számukra a ,,lelkizés" a legmélyebb dolog, a ,,kiveszett a világból a szeretet", az ,,azt kapod amit adsz", és a ,,ma már mindenki csak telefonozik és érzelemmentes a szex" filozófia, a ,,szerintem ki kéne végezni az állatkínzókat, de legjobb lenne ha előtte visszakapnák amit az állatokkal tettek", pedig vélemény. Akinek van valami köze az igazsághoz, az ,,őrült", ,,gonosz", vagy ,,perverz". Erre rátesz, hogy sok nem elég stabil igazsághordozó belemegy ezekbe a sémákba, és azok szerint alakítja magát tovább, mert nem tudja elviselni, hogy ő minden és semmi. Egyediek akarnak lenni, de nem tudják elviselni az igazi egyediséget, azt, hogy ők természetüknél fogva egyediek, és akkor inkább már valami nevük legyen. A meghatározhatósággal szenvednek, pedig csak el kéne fogadniuk, hogy azt, amik ők, az ember eszközeivel messze-messze nem lehet meghatározni. Attól kéne tartózkodniuk és undorodniuk, ami meghatározható. Ami pixeles. Mint egy mai ember összes megnyilvánulása, összeállva egy semmilyen életté. Mert attól hogy valamilyen, már semmilyen. A valamilyenség a semmilyenségnél kezdődik. A látó ember társadalmi szempontok szerint önmagát maximum szórakozásból határozza meg. Akiben nincs kibontva a csomag, csak érzi a dolgait, az viszont rengeteget gyötrődik ,,beteges" dolgai miatt. ,,Hol zsarnokság van.“

A hazugságról beszélget mindenki, a hazugságnak él mindenki, a hazugságot szereti mindenki… Ma talán már csak a szerelem az egyetlen dolog, ami egy átlagos embert valóban megmozgat. Persze tesznek róla, hogy ne következtetgess semmire. Még messze alacsonyabb szint, mint ameddig el vannak készítve a hazugságok. Akárhová mész, ők várnak rád, és segítenek, hogy te is olyan lehess. Hivatalos dolgokra, törvényes dolgokra nem szabad magunkat bízni. De a közvetlenül manipulált felület, akár pszichológus, akár honlap, akár zene, felismerhető a műségról, a belőle áradó rontó hazugságról, a könnyű gyönyörről, amelyet érzékelése okoz. Mi tetszik neked? Tudod egyáltalán? Tényleg?

A szándékos züllesztés olyan szinten mérgezte meg a ma élő emberek agyát, hogy közelfogadottan a felvilágosulás ellentéte számít felvilágosulásnak. És akinek eljár a szája, az könnyen valamelyik elrontásra és bemocskolásra szolgáló intézményben találja magát, amit a sok agymosott fasszopó lelkesen támogat is. Észre kell venni, hogy nincs szabadság. Hogy szándékos az egész, és a körülötted élő emberek annyira a hatása alá kerültek, hogy már nem lehet őket embernek tekinteni. Fordítva van, mint ahogy ők gondolják. Az irányított félelem pontosan úgy alakult ki, hogy kívül-belül az igazság ellen küzdjünk. Ebből következik, hogy az igazság részei ún. ,,borzasztó dolgok”. Amit magadban legjobban titkoltál. Amit senki se lenne hajlandó megérteni, és ami mégis a legközelebb van hozzád, és semmi se lenne olyan jó, mint az. Nem durva vagyok, és az igazság nem durva. Az igazság pont hogy a legfinomabb, legintimebb, legtébb, amiből semmit se kell, és szabad lefaragni, akármilyen elvetemültnek is tűnhet.

A legundorítóbb, amikor az érzelmeid megtartásával kapcsolatban valaki azt mondja, hogy ,,ezzel csak magadat mérgezed". Pont hogy csak így közelítesz az igazsághoz. A gyűlölet jelen világunkban az állandó tudatosság szükségszerű része. Aki sosem akar bosszút, aki nem dühös ha bizonyos dolgok eszébe jutnak, az egy senki. Az egy alkalmazkodott rabszolga, aki volt igaz lényével ellentétesen tökéletesen megfelelt a rabszolgatartók elvárásainak. Az már nincs. Megtartónk, egyik fő hajtóerőnk, iránytűnk, tisztítónk, és lámpásunk a gyűlölet. Igazság, mérték, és rendező elv. Általa helyes fényben látod a dolgokat. És segít mindent végigvenni, mindenen keresztülmenni. És a szinten, ahol már célszerűtlen és önmagáért való, bebizonyosodik igazsága. Nincs mögötte semmi, csak a végső lehet. A végső azért valami, mert semmi. Úgy általában magukra a tárgyakra, amik léteznek, is az jellemző, hogy semmik. Egy zsebkendőt borzasztóan nem határoz meg az, hogy ,,zsebkendő". A szavak, fogalmak csak célszerűségi eszközök: mindennapjainkat, és önkifejezésünket egyszerűbbé teszik. De ha hatalmuk már akkora, hogy rá akarják erőszakolni magukat a világra, ott hatalmas bajok kezdődnek el, megindul a romlás, melynek előrehaladott állapotában vagyunk. És ha egy tárgy végtelenszer több, mint egy szó, vagy akár több, akkor egy ember? Milyen vakság, milyen csonkulás, a valóságnak és lényének milyen szintű megerőszakolása kell ahhoz, hogy valaki valamilyen legyen? Hogy szavak és fogalmak illjenek rá, és határozzák meg, és a körülötte lévő világról is így gondolkodjon? És ebben élni… Fúj. Szétrombolni. Ez a tömeg. Ez a halál. Megannyi szépség és lehetőség, és az igazság ezer és ezerféle megnyilatkozásának halála. Minden jó szenvedése, és a rontás, a rossz paradicsoma. A kenyeret nedves és meleg helyre teszi, az istennőt beszorongatja egy tégla alakú dobozba, az aranyból kipufogót gyárt, a nemesnek szántania kell, míg a paraszt begyújt a kétszáz éves zongorával, miután megtörölte lábát a falról levett festményben, jó lesz oda pucér nő is, a családfa is minek, hülyeség, ott lesz a buszmenetrend, A KURVA ÉLETBE, ÉRTED?!!! Ma már nincs semmi sem a helyén, a létben. Ma már a konvenciókból és korrupciókból álló úgynevezett világ passzírozza magába a mindenséget, és ez az erő az emberek között annyira uralkodó lett, hogy az elvártság, az evidencia egyik legalapvetőbb szintjére került, és senkinek se jut eszébe megkérdőjelezni. Minden ami van, az jó. És nem tudom hogy tudják nem látni hogy ami ma van, az nemcsakhogy nem jó, hanem nincs is. Az a fiókrendszer, az az előre kitalált és mindenkire ráerőszakolt emberi lélek szerint besorolgatott valami, amit mindenki a világnak hisz, nincs. Nincs azon a szinten, hogy elnyerje a ,,létezés" címét. Emberek milliárdjai kényszerülnek az életüket létezés nélkül leélni. Az ember egyik legnagyobb hibája, hogy ez megtörténhetett. Mintha ha a kenyérvágó kést megfogná valaki, nem tudná elengedni többé, és élete végéig, vagy a kicsi esélyű megvilágosodásig sorozatgyilkosságra kényszerülne. És utána a következő generációnak már nem csak odaadnák a kést, hanem erőszakkal tanítanák is nekik a sorozatgyilkosságot, törve őket addig, amíg már nem tudnak gyilkosság nélkül élni, sőt eszükbe sem jut, hogy van olyan is, és a kés nem biztos hogy csak öldöklésre való. És kinézik, furcsállják, megvetik azt, aki szerint lehetne másképp is, aki nem úgy gondolkodik, hogy embereket kell ölni a késsel.

Az igazság te magad vagy. Csak temagadban tudod megtalálni részeidet, a létet, az igazságot, és a végsőt. Kövesd a legszebbet, a legérdekesebbet, a kiskor előtti emlékeid, a bármihez köthető nagyon jó érzéseid, a nagyon megfogó zenék keltette hangulatod, és az általuk meglátott és életre hívott irányt, az érdekes gondolataid, és más érdekes gondolatait, itt csak te vagy, beleszólatlanul, szégyentelenül, amit a legjobban akarsz, keseredj el és örvendezz, dühöngj, és rettegjél, vesd bele magad a lét útjába, kövesd, hogy úgy érezd, majd beleőrülsz, meglátod hogy minden pillanat pazarlás amit nem ebben töltesz, hogy csak ebben és ezekben van az igazság, és ez olyan jó, hogy soha nem is merted gondolni, a lehető legjobb… És szép lassan összeáll a kép. A kezdeti évek, a felébredés kínjai kibírhatatlanok. De rájössz majd, hogy kell ez is. Hogy minden kellett, és minden és az egész mégsem, és pont ezért, mert az egész paradox és a paradoxiája miatt a lehető legkirályabb, mert máshogy nem is lehetne, és így van benne minden… De ez már egy másik történet. Hinni fogod néha mindenfélének. És lesz az egész mindenféle. A teljes kételytől és tagadástól és csüggedéstől kezdve az ellenkezőjéig. Az archetipikus azonosulásoktól se ijedj meg. Egyáltalán, vetkőzz le minden faszságot. Te mindig, mindent, mindenkinél jobban tudtál.