Ahogy a mágnes alakítja szép formába a vas részecskéit, úgy tesz elsöprő, és erőt öntő erejével rendet a fény. Úgy szorítja földhöz az aljat, úgy indítja akadálytalan szaladásra a többre hivatottakat, úgy ad szabad szárnyalást renden és rendszeren túli rendje és rendszere szerint a szépeknek, és úgy vonz magához engem.
A ma reggel sötét volt. Kiknek csak reszketni volt joguk, úgy rakoncátlankodtak a szabadság rabjává tevő világosság hiányában, mint akiknek céljuk, hogy bármilyen megfelelő helyben hiányt szenvedő önméltóságuk, avagy méltatlanságuk szerint ne találja a helyét egyre több, és végül senki más. A karjaimban zagyva zavar volt, a billentyűket nem tudták parancsoló alaphelyzetű, utasító akaratomnak, és eszemnek kedve szerint ütni reszkető ujjaim. Ha a fényforrás hiányzik, a fény fénysebességgel el is illan, s az általa lehetővé tett és kikényszerített rend, melynek nyomait még lényem minden része őrzi, bomlani kezd. Ideges, torz sikoltások lételemüktől megfosztott rendszereimben, milyen szexi a férfitanár, írd le gyorsan sokszor azt, hogy wc. Ezen a helyzeten a kávé is ront, és az indulás előtt gyorsan felhörpölt kratomot is csak a buszon tudtam élvezni. Később, a pótlón már lecsúsztam megragadott hullámomról két szendvics megevése közben, és a nyelvtanórán végleg világ derült fojtott, és elillanó, nyálkás és kiszáradt állapotomra. Nem is került, nem is kerülhetett a jegyzettömbbe semmi érdekes.
Csak utána, egy meleg Hell Focus megivása közben és után rakódtam össze. A sötétség erői elnyomódtak, én pedig működni kezdtem rendeltetésem szerint. Az összefüggő szövegek megjelentek életre kapó agyamban, és most itt vagyok, és írok.
Az asszociáció egyfajta adomány, melyet azonban nagyon szerencsés helyzetektől eltekintve edzeni is kell. (Közben megittam egy Monster Espressót.) A hármas misztika bármelyik egységében, a purgatióban, az illuminatióban, és az unióban is rendezést tapasztalunk, az elragadtatás szintjétől függően hosszabb folyamat, vagy egy pillanat eredményeként. Az asszociációban, a gondolatok útjában és irányában mindhárom jótékony, és ha ezt az istenáramlás adott szintje megengedi, ezt közben vagy után, ha nem engedi, akkor csak után ki is fejezhetjük. Örvendjünk a purgatiónak, mert csak az teszi lehetővé a magasabb szinteket, és fontos, hogy ne vonjuk ki magunkat a purgatóriumból, aminek a módja: hogy látunk. Látni szenvedés, és a szenvedés szent. Az elragadtatás és az undor kettőssége és egysége. Látni a jót, és látni a rosszat: a lélek folyamatos stimuláló ingerlése, mely egy idő után a zaklatottság, a kilátástalan cirkuláris dinamika, és a pánik egy bizonyos szintjén megmutatja a Fényt. Nem mondom, hogy szeresd a szenvedést. Mert ha jól szenvedsz, úgyis szeretni fogod. Ha jogosan szenvedsz, megkapod a tisztaság jutalmát, és akinek lenne joga de nem szenved, az megfosztja magát mindentől ami számít, és akinek nem lenne joga, de szenved, és méltatlan szenvedésében zavart, dühöt, elutasítást kelt a tiszták szívében, arra így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de szörnyű büntetés vár. A legfontosabb aszkézis belül zajlik, és arról bárki kedvéért, unszolásáért, befolyásoló hatása miatt lemondani rettenet, és gyalázat és gyűlölet és sebzés és ölés és tiprás és mocskolás és kurvaanyád. Tisztaságában, kislányi teljességében ébreszti a sértettben a gyilkos ösztönt. És vagy így, vagy úgy, de akik nem hagynak szenvedni, megtanulják hogy senkik, és semmit sem érnek, és fejüket taposó isteni láb súlyos és méltó ütéseit szenvedve nyomorultan és elhagyottan és meggyalázva és a földön szétfolyó testnedvekkel, kisemmizve meghalnak. Gyűlölet!
Olyan igazságtalan, hogy a belévert bolondságokkal foglalkozó, ,,illedelmes és tisztességes" apa elég erős, hogy elzavarja őt nem értő gyermekeit, de aki lélekben felnőttnek számít, és az egyetlen dologgal foglalkozik ami fontos, az nem tudja eltaszítani magától az alkalmatlankodó és helytelenkedő hangyaembereket. Olyan szörnyű és érthetetlen lenne egy igaz részéről tömegpusztításra vágyni?
A nő feladata: - tudatosan vagy tudattalanul - virágzó teljességként ragyogni, mint a minden, mint a megérthetetlen, kiszámíthatatlan és rettenetes Úr, túl világosan, elsőre láthatatlan összefüggésben mindig a legjobbat cselekedni, és saját megértésének, kozmikus univerzalitásának gyönyörében mélyülve élvezkedni. UPDATE: a nő feladata tudatosnak lenni, és mindenen, például a férfiakon átlátni. Ez teljesen biztos.
A férfi feladata - tudatosan vagy tudattalanul - az univerzum kapuján behatolni, minden aspektusát és alkotóelemét ismeretei közé integrálni, a megismert virágzó teljesség kategóriáit szigorú rendben külön - és tisztán tartani, az univerzum szeleteit hősként meghódítani és védelmezni, és a kozmoszba hatolás által feltáruló univerzalitás gyönyörében mélyülve élvezkedni. UPDATE: A férfiak a tárgyak, a birtokok, a néző nőknek alárendeltek feladatuk szerint (lennének legalábbis). Ők játsszák el, sőt, hittel és küzdelemmel élik a bazári majmot tiszta önmaguk, és a tiszta nők gyönyöréért. Ha eszük lealacsonyítása nem is szükséges, ők isteni feladatuk szerint tudatlan játékok.
Aki ma bármelyikre is képes, az már nem férfi és nem nő. Férfi és nő egyben, bármelyik teljességéig is jusson el élete végéig. S mindezt kívülről is tudja szemlélni, éhség nélkül - mint feladatot, amellyel tartozik a világnak, vagyis immár - önmagának.
A kétneműt a neműség körülveszi, mindent a nemiség szerint csinál, és csak legritkább és legnagyobb elragadtatásában annak teljessége szerint. A nemtelen - Weöres szent heréltje - a nemiségen kívül él, és cselekedhet a nemiségtől függetlenül, vagy ha a szükség úgy hozza, annak teljessége szerint.