Patetizálom magam, teljességet kergetek.
Egy olyat mi állítólag nem embernek való,
De mind vesszen a sötét, és mind vesszen a fakó!
Új recepttel mentem a robbanástól lelkemet.

Új? Inkább úgy mondanám: régibb mint a szabályok.
Ős-eredet, igazabb mint a Férgek Istene,
S ha sikerül, a világra borítom, nincs mese,
Elsöprök mindent amit csökkentettnek találok.

Az elvetett pucérság, mértékuralom: züllés.
A gyengék uralma, kik a legjobbhoz kevesek,
Titeket tolerálni minden tisztát megnyesett,
Alkalmatlanságotok lefokoz, s kész a hűlt ész.

(Az elvetett pucérság, züllött mértékuralom:
A gyengék uralma, kik a legjobbhoz kevesek,
Titeket tolerálni minden tisztát megnyesett.
Alkalmazkodni hozzátok visszavet utamon.
Alkalmazkodni hozzátok végzetes unalom.
Alkalmazkodni hozzád? Hogy legyen két kuladomb?)

Totális abszurdum, hogy nem a legjobb a mérték,
Dagonyázó középszer, ponyvakönyv és nyaralás,
Netflix előtt zabál, mindent tud már az agyhalász,
Magunkat nem értjük már, méghogy ők ezt megértsék...

Helyzetünk reménytelen, legyőzött az agyhalál,
Bármerre nézek, mindenütt csökevényes tömeg.
De bennem bízzatok még! Ne kérjetek sírkövet!
Ezreink sikolyát az eóntavasz hallja már...