Fél éjszakája az emberem szófosását hallgatni

Életemben először nyomtam gonzit és lasztit egyszerre

Elviselhető zenék szólnak

A lakás gyakorlatilag csak ez a szoba

A Bálványok Alkonya jár a fejemben

Írni kezdek.

Barátnőm lábának vére kis világom (végcélsége

Szépmélykéje, de főleg vére)

Messze nemesfémen túli csillanás

Vörös a fehéren, rezdve csordogál

Másvilági eufór gyönyörű hang

Sejlő csöndkacaj, mintha gyerek volnál

'Kor a tárgyak éltek, s néztek élesen

És áthallatszott a létező világ

S húzott haza, féltél de 'kor sem hitted

Hogy hazád talál rád, s hazugból kiránt

Eme bomlás ellen kezdet s szintézis

Hunyt szemem imádata ha nyelvemen

A Mindent érzem, és végre szeretem

Tudok szeretni, és önmagam vagyok

Szemem előtt Valóság villódzik át

És átölel egy Létező Világ. 

Esti szoba, kislámpafény és magány

Ahogy kezdődnek igazi ünnepek

Rajongásom speed- és kokainfinom

Reszketve várom, hogy val'mit küldjenek

Valakit aki majd olyan gyönyörű

S gyönyöréből látványnál is többet ad:

Tükre szívem legédesebb zugának

Kielégítőbb mint a nagycici-had... 

S itt ül fönt előttem! Lengeti lábát

Az arca komoly, mert céllal jött elém

Tudatni hogy méltó vagyok, s már enyém

Minden centiméter rettentő gyönyör

Ahogy csorgó véres lábát emeli

S készen odaadom magamat neki.