Gyűjtöm az undort, hogy magamnak érezzem magam.

 

A művészet mágia. Sokfajta szinté lehet, de a legjobb nyilván a kurvulatlan létezést realizálni. Amit művészetnek nevezünk, az már csak mágia lehet, de egy darabig még inkább csak művészetnek nevezzük, mint mágiának. A mégművészet kétségbevonhatatlan előnye, hogy kimondatlanságával, „szellemi spirituszcsempészetével“ sok emberhez eljut, meglepő módon minél jobban művészet (tehát mágia) annál inkább, bár ez főleg régen volt így, és nem számítva bele „az agy rágógumiját, a lélek McDonald'sát“ a populáris, könnyed, jótékony elmehigítót. Akik nagyon a határon voltak, azok például Dosztojevszkij, akinél az isteni megszállás passzív szenvedője, és a tevékeny, akaró, tudatos hatalomvágyó még az előbbi javára merül föl egyaránt, bár megjelennek a kompromisszum képviselői is, vagy Salinger, aki mindenki számára érthetetlen okokból hagyta abba fiatalon az írást (szerintem rájött arra, hogy mit csinál), és a régi Burzum.

Aki pont nem lép át a következő szintre, és megelégszik a metafizikai kinyilatkoztatás végletes, izzó, leheletfinomságú, absztrakt, mégis kőbevésett és szembevágó megjelenésével, az Hamvastól mindent megtudhat. A mágia már hitetlenség, megvetés, és gúny tárgya. Híres mágikus alkotások, pneumatikus manifesztációk egyedül a szent könyvek, melyeket nem megértettségük, hiteles, tudatos elismertségük, őszinte szívrevételük (ezek a populiból mind hiányoznak), hanem a belőlük élősködők tekintélye tart a felszínen (egyébként hála Istennek, te agyturkáló kacsazabáló gyerekbaszó, hogy még neked is hasznodat látjuk). Nem híresekből rengeteg van. És közülük rengeteggel van baj. És az a baj ezekkel a már teljesen más szempontú, megközelítésű kinyilatkoztatásokkal, hogy a nagy részük elborult. Íróik agyát átitatta, és felettük az irányítást átvette, amivel dolgoznak. A tudatosság rendkívül magas, koncentrált szintjein, ott, ahol kezük alá kerül megannyi új erő, folyamat, egzisztens vagy pszeudoegzisztens állomány, ott ők kerülnek ezek keze alá, és az egzisztálás minősége variációinak kilátásba helyezése, számításba vétele még megengedő volt, hisz egy létező van, és az a konkrét személy, mindenkinek az Én. Ami nem ezt az ént növeli, fokozza, izgatja, táplálja, sarkallja, spannolja, pumpálja, gyönyörködteti, tudatosítja, tágítja, nyitja, szolgálja, mélyíti, építi, méghozzá teljesen kifogásolhatatlanul, az egyetlen szempontból, vagyis az Én számára: az ellenség, az támadás az egyetlen cél, az egyetlen jó ellen, az egyetlen fejlődés ellen, az egyetlen ellen, amiért bármit is érdemes tenni. Mindennek célja, mozgatóereje a hatalom akarása, és az egyetlen helyes magatartás azonossá tenni magunkat a tökéletességgel, a létezővel, a tisztasággal, vagyis a ténylegesen tudatos, egyetlen és valódi Önmagunkkal, és saját magunk nevében akarni a szó legjobb, legátfogóbb, legnyíltabb látókörű értelmében a hatalmat, és mindent megtenni érte, minőségi rontatlanságáért, és mennyiségi növeléséért.

Szóval tudatosságukat vesztik, gyökerek lesznek. Szolgák. 

Lehet ezt annak rovására írni, hogy aki a mágia felé fordul, az eleve kattant, hogy az őrületig meg kell keseredni hogy valaki a mágiához nyúljon. Ezt elvetem. Kőkemény szigorúság és józanság kell a mágia elkezdéséhez, elvégre nem egy olyan társadalomban élünk, ahol minden senkit varázsolni tanítanak. Senki elszántsága nem olyan hidegfejű, mint akit a társadalom az utolsó eszközökhöz taszít. Itt másról van szó. 

Nem tudom, volt-e alkalmad megfigyelni egy lány gondolatainak alakulását, ahogy 12-15 évessé válik, valamelyik. Amikor elborítja a nőiség. Ha szerencsétek volt, akkor nem kellett végignézned, ahogy nőisége magával sodorja, elbutul, szemei összeszűkülnek és eltompulnak, testileg kis ideig abnormálisan vonzóvá válik, személyisége teljesen megváltozik, egy ostoba, rosszindulatú féreg lesz magyarán, egy lefokozott, alsóbbrendű lény. A lányok egy része (köztük a barátnőm is) ezt a korszakot teljes mértékben túléli, és ember marad. Viszont amelyik nem, az elvesztette a rendeltetésszerű működést, elvesztette a Rendet. Nem tökéletes ura erőinek, hanem azok tökéletes uruk lányuknak. Egy kéjlény lesz, egy szépérzéketlen, garantáltan züllő, a magasabbon taposó üres senki. Pár démon játékszere.

Ugyanez történik a mágia világába belépőkkel. Elcsábítják, lehengerlik, elvakítják, megszállják, kihasználják a rábízott erők.

Mindezt most azért írtam le, mert erősen megtalált a gondolat, hogy el kéne kezdenem mágiával foglalkozni. Elvégre ami a célom, az eleve mágia. És nyilván jobb, ha minél több hatalmam van.